Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)
csak szőlővel 169, teljesen nincstelen volt 48. A nincstelenek száma csak az összeírtakra vonatkozik, hiszen jórészük kimaradt a felmérésből. A legnagyobb szőlőterületek 12, 15, 16 kapást tettek ki. Akinek 11 kapásnál nagyobb szőlője volt, az rendszerint nem szerzett szántót, illetőleg szántóterületét is szőlővel ültette be. Az összeírás névanyaga még bizonyos fokig utal az iparosok foglalkozására is. Bár már kezdtek kialakulni a későbbi korszak családnevei, az 1715-ös összeírásból még következtethetünk a foglalkozásokra. 18-féle iparosnév fordul elő: hajós, gombkötő, pék, tobakos, szabó, lakatos, molnár, foltozóvarga, csizmadia, szappanos, szűcs, zubbonykészítő, takács, kovács, szűrszabó, asztalos, bognár, borbély. 81 Az országos gyakorlatnak megfelelően az összeírok feljegyzéseket készítettek a város mezőgazdasági viszonyairól is. Ezek szerint Szentendrén az elvetett mag kétszerese termett meg, gondos művelés után. A földet tavaszonként trágyázták, a Duna az alacsonyabb részeket elöntötte. Rét, legelő ebben az időszakban még elegendő volt, a szőlő kapásonként 1 urna bort termett. 82 A gazdasági életről hasonló képet nyújt az 1720-as összeírás is. Ez csak 245 nevet tartalmaz. A szőlőterület összesen 1070 kapás, a szántó 127. p. k. A növekedés gyakorlatilag az 1715 óta eltelt 5 évben következett be. A szántók a korábbihoz képest felaprózódtak. 67 birtokos rendelkezett szántóval, ezek közül egynek csak szántója, 66nak szántója és szőlője volt. A szántók eloszlása a következő: 1 р. k. alatt volt 9 családnak 1— 5 p. k. között 55 családnak 6—10 р. k. között 3 családnak 11 р. k. felett — családnak Szőlővel 202 család rendelkezett. Ezek közül 136-nak a szőlőn kívül egyéb mezőgazdasági területe nem volt. A szőlőbirtokok eloszlása megváltozott az 1715-ös állapothoz képest. 1 kapás alatt volt 8 családnak 1— 5 kapás között 118 családnak 6—10 kapás között 61 családnak 11 kapás felett 15 családnak Bár 1720-ban is az 1—5 kapás nagyságú területek voltak túlsúlyban, csökkent az 1 kapásnál kisebb szőlők száma. A termésátlagot figyelembe véve nem volt érdemes kis területeken dolgozni, különösen, ha a feldolgozáshoz szükséges szerszámok és eszközök árát is figyelembe vesszük. Nőtt a 11 kapásnál nagyobb szőlőbirtokok száma, és itt is megfigyelhető bizonyos szóródás. 28
