Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

birtokon azonban az ítélőmester nyomozást folytatott. Itt kiderült, hogy Muslay idős jobbágyai is tudtak arról, hogy a család tulajdonában voltak Buda környéki birtokok, ahová azonban a török miatt eddig nem lehetett eljutni. 1720-ban — Zichy Péter tiltakozása ellenére — egyezség született: a Zichyek évi 650 Ft-ot adtak át régi birtoklás címén az örökösöknek.

64 Az összeg Szentendre egész évi járandóságához képest jelentős volt, azonban a megállapodás rövidesen felbomlott. Jeszenszky Antal már nem fizetett külön Muslay utódjainak. 1738-ban lejárt a Zichyek adóssága, és Szentendre ismét visszakerült az eredeti birtokoshoz. Évi járandósága 3800 Ft lett, ezen kívül 50 font kávét fizetett a földesúrnak. Szőnyeget a továbbiakban nem kellett adni.

65 A Zichy család pereiből 1738 után sem fogyott ki. A családi viták, adósságok érintették a birtokon élő lakosok sorsát, és így Szentendre helyzetét is. 1757-ben csereszerződés útján Zichy Miklós neje, Bercsényi Erzsébet kapta meg a várost a korábbi feltételek alapján. 1759—1767 között a kincstár pert folytatott a már özvegy Zichy Miklósné ellen. A pert megnyerte, azért az óbudai uradalmat, és vele együtt Szentendrét is a kincstári birtokok közé sorolták. Ez volt Szentendre történetében az utolsó birtokosváltozás. 1767-ben a település átvétele, átírása, az új birtokos berendezkedése már az úrbérrendezés korára esett. A VÁROSIGAZGATÁS KIALAKULÁSA Szentendre mezővárossá (oppidum) fejlődése, a lakosság számának emelkedése szükségessé tették az igazgatás megszervezését is. Ennek alapvető feltétele volt, hogy határát a környező településektől újra elválasszák. A török elleni háború, a település elnéptelenedése miatt a 17. századi határvonalak ugyanis feledésbe merültek. 1754-ben perek kezdődtek Pomázzal, Budakalásszal, Pilisszentlászlóval, Pilisboros jenő vei, amelyek lezárása után a végleges vonalakat kijelölték. Perek alkalmával határjárásokat végeztek, amelyek során a város idősebb lakói tanúsították, hogy emlékezetük szerint meddig tartott Szentendre területe. A jegyzőkönyvbe foglalt határjárások célja az volt, hogy lehetőség szerint a korábbi állapotot állítsák viszsza, és ne legyen vita az érdekelt községek között.

66 A határjárások jegyzőkönyvei megőrizték az egykori magyar dűlőneveket, amelyeket a 16—17. században, a szerbek nagyobb arányú 20