Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

A. szántókat főiként rozzsal vetették be. összesen 7 mérő (p. m.)

51 búzát, 265 mérő rozsot, 4 mérő árpát, 4 mérő felest termeltek. A szántóterület összesen 158 holdat tett ki. (1 hold = 1200 négyszögöl). Szőlővel ebben az időszakban egyáltalán nem találkozunk. Nem volt jelentős az állatállomány sem. A csekély számú állat a következőképpen oszlott meg: ló 57 db juh 50 db ökör 203 db lúd 10 db tehén 37 db sertés 22 db borjú 15 db A lakosság nagyobb része iparból és kereskedelemből élt, azonban a kép viszonylag gyorsan megváltozott. 1699 után, a karlócai béke megkötésével egyre világosabbá vált, hogy a szerbek nem tudnak visszatérni hazájukba, ezért a földművelés, állattenyésztés a véglegesen letelepedő lakosság ellátása érdekében egyre nagyobb szerepet kapott. Átalakult az állattartás struktúrája is, mivel a gazdák kénytelenek voltak alkalmazkodni a helyi sovány legelőkhöz. Csökkent a szarvasmarhatartás, és megnőtt a juhtenyésztés jelentősége. 1699-ben 94 ökröt, 80 lovat, 28 tehenet, 12 borjút, 293 juhot tartottak, 1703-ban 56 igás ökör, 35 ló, 36 tehén, 379 juh, 300 kecske, 10 sertés volt Szentendrén. 1699-ben már 470 p. m. búzát termeltek, ami 1703-ra 200 p. m.-re esett vissza. 1703-ban azonban 60 mérő árpa, 100 mérő zab termett a határban. 1699-ben 4, 1703-ban 6 malom volt, 1699-ben 2 pálinkafőző, 2 sörfőző üzemelt.

52 A kézműipar jelentősége a 18. század első évtizedeiben is megmaradt. Az 1703-as összeírás névanyagából következtethetünk egy sor ipar meglétére. Az iparokat textil-, fa-, bőr-, fém- és egyéb iparokra oszthatjuk. A textiliparban szabó, kalapos, szőnyegkészítő, tógaszűcs, zubbonykészítő mesterek, a faiparban favágók, ácsok, asztalosok, kárpitosok, kádárok, a bőriparban kordovánosok, tobakosok, csizmadiák, szűcsök, nyergesek, a fémipar területén aranyművesek, kovácsok dolgoztak. Éltek ezenkívül Szentendrén hajósok, molnárok, bérkocsisok, szappanosok, festők, pipakészítők stb. A családneveket tekintve az iparos családfők száma 1703-ban öszszesen 189 volt.

53 A helyi lakosság ellátásán kívül termékeikből a közeli falvakba és távolabbi piacokra is jutott. A 18. század elején már nyilvánvaló volt, hogy a szántóföldi termelés és állattartás nem biztosít kellő jövedelmet. A szűk határban ezért a meglevő földterület intenzívebb kihasználására volt szükség, mindenekelőtt a szőlőtermelés meghonosítására, amihez a domboldalak jó lehetőséget kínáltak. Ezt az uralkodó is igyekezett előmozFerenczy Múzeum 17 Szentendre