Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

VÁROSLElRÁS A 18. SZÁZAD VÉGÉRŐL Szent. Endre. Elegyes Mezőváros Pest Vármegyében, földes ura a királyi kamara, koronái jószág, lakosai katolikusak, többen ó hitűek, fekszik napkeleten a kis Dunához, nap nyugaton Pomázhoz, északon a szent lászlói erdőkkel, délen pedig kalázi helységgel, mellyek mintegy fél órányira fekszenek tőle; határja kukoritzat középszerűen terem, búza, széna és zab nélkül szűkölködik; borral bővelkedik, erdeje, nádas tója jó; az ó hitű püspöknek itt rezidentziája van, templom 7 van benne; egygy a katolikusoké, hat pedig az óhitüeké; a város magát örökösen árendállya, a lakosok szabad fundusodási, és vevés jussal birnak; vagyon révje, malmai, halászattya, a hegyek között nagy erdeje, mellyben Sztaravoda nevezetes forrás találkozik; vendégfogadó, patika, ispotály is van venne; a lakosok kalmárkodással, és szőlő miveléssel keresik élelmeket; (határjában kőszén is találtatik. Vályi András: Magyar Országnak leirása. (1—3). Buda, 1796—1799. III. köt. 358—359.