Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

II. fejezet TELEPÜLÉSFEJLŐDÉS A MAGÄNFÖLDESÜRI KORSZAKBAN (1690—1767) SZENTENDRE ŰJRATELEPÜLÉSE A török kiűzését követően Szentendre az 1690-es években népesült be. A császári csapatok 1690-ben feladták Nándorfehérvárt, és az ismét török kézre kerülő városból a szerbek nagy számban menekültek el. I. Lipót hívta őket Magyarországra, aki megígérte Bécsben járó követüknek, hogy betelepedve vallásukat szabadon gyakorolhatják, adómentességet élvezhetnek, ha a török elleni harcban mellé állnak.

44 Az uralkodó célja tulajdonképpen az volt, hogy a magyar lakosságot a katonáskodó, idegen ajkú lakossággal féken tudja tartani, hiszen a szerbek több száz km-re a török birodalom határától ellenük vajmi kevés segítséget nyújthattak. A szerbek Csernovics Arzén ipeki patriarcha vezetésével érkeztek Magyarországra, akinek kérésére 1690. ápr. 6^án kelt kiváltságaikat ugyanabban az évben megerősítették, majd 17064эап újabb kiváltságlevelet kaptak, amit 1713-han erősítettek meg. Szentendrén kívül a környező falvakban, valamint Budán, Ráckevén telepedtek le. A betelepülők hajóval érkeztek, kevés volt köztük a fegyveres. Az volt az elképzelésük, hogy ősszel, ha a török hadak téli szállásaikra érkeznek, visszatérhetnek hazájukba. Erre azonban nem kerülhetett sor. Az 1690. aug. 21-i kiváltságlevél rendezte viszonyukat az állami hatósággal, biztosította az ónaptár használatát, a szerb ünnepek megtartását, a püspök választás, templomépítés jogát, ezen kívül a görögkeleti egyházjog fenntartását, a papi bíráskodást és egyházkormányzást. Az elhagyott településen a szerbek lassan berendezkedtek, házaik15