Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

A 3., 4. és 5. számú házak egy sorban voltak, telkük az agyagásó árkáig tartott, alsó szomszédjuk egy szilvás és a falu pázsitja, ez tartott egész le a Dunáig. E 3 ház telkén utóbb 22 szerb ház épült, melyek közül az egyik egy régi (nyilván középkori) kőház. A Szent György kápolnánál levő kaszálót a 4. és 5. ház lakói felesben használták. A 6. ház: a Görög Templomnál szemben a Dunára járó utcában volt egy kőpince. Fölötte ház nem volt, lakatlan. A 7. ház helye a pápista utcában egy kőpince fölött. Felső szomszédja régen néhai Tóth Lőrinc, alsó néhai Botko Mihály volt, ők Zichy-jobbágyok voltak. A telek a „dél felé való ucza uttyáig" tart, A 8. ház ugyané pápista utcában volt (az utcát másképp a város utcájának is nevezték), e ház a tanúskodó Lukács Pálé. A 9. ház ugyanebben az utcában volt — egykori lakója Simon Dany —, egy kőpince és hat ház volt rajta. Mindkét ház telke a dél felé való utcáig húzódott. A szerbek temploma is ez utóbbi telken volt. A felsorolt házak közelebbi helyéről egyelőre annyit lehet megállapítani, hogy részben a Bükkös-patak, részben a Duna közelében voltak. Amennyiben a tanúvallomásban említett görög templom a mai helyén volt, és ha a rácok temploma azonos a legkorábbi fatemplommal (Vörös Hadsereg útja, Lázár cár keresztje),

42 akkor a leírt terület a mai Dumtsa Jenő utca, Főtér, Vörös Hadsereg útja eleje s a Duna partja között elterülő rész lehetett. A megnevezett pápista utca (város utcája) a mai Vörös Hadsereg útja vonalában húzódhatott. Az ismertetett forrás is utal rá, hogy Szentendrén a 16. (?)—17. században református egyházközség működött. Papjainak nevét az 1626—1652. évekből ismerjük.

43