Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

Jan. 4-én az a hír járta, hogy csendőrök segítségével akar visszatérni. A községen portyázás címén éppen 2 csendőr vonult keresztül. Az egyiket a lakosság agyonverte. A másik elmenekült, de úgy, hogy ahogylőtte azt a két egyént, akik társát megtámadták. Egy harmadik személyt megsebesített, és ezen kívül még 5 lövést adott le. 50— 60 ember üldözte, mígnem összetalálkozott 2 másik csendőrrel, akikkel együtt visszatért, és 8—9 rendbontót bekísért Szentendrére. Dumtsa Jenőt az alispán és a pénzügyigazgatóság is felelősségre vonta. A polgármester hosszas levelezés után tisztázta magát. Leírta, hogy Szentendrén és Izbégen az adóbérlő fennhéjázó viselkedése már régen ingerelte a lakosságot. Legényei garázdálkodtak, senki nem' hitte el róluk, hogy az állami vagyon kezelői. Az állami adók beszedésénél egyébként is sok volt az önkényeskedés. A bor fogyasztási adója olyan kevés jövedelmet biztosított, hogy a bérlő már előzőleg is el akart állni szándékától, csak ürügyet keresett. Megbetegedett, fia vette át az ügyintézést, aki azonban nem kapott megfelelő üzlethelyiséget a városban. Legénye ellopta pénzét és iratait, helyzete ezért is megingott. A polgármester nem adott neki lakást és irodát, a pénzügyőri laktanyába nem fogadták be. Utolsó kísérletét helyzete megerősítésére Izbégen tette. Itt a boron kívül a csingert is össze akarta íratni, amely addig adómentes volt. A munkát 1884. jan. 1-én kezdte, amikor szembekerült az ünneplő lakossággal, és ez váltotta ki az ellenállást. Dumtsa Jenő szerint adóügyekben nem lehet csendőrséget kivezényelni, mint azt a pénzügyigazgatóság kérte. Véleménye szerint éppen az okozta a problémát, hogy a csendőrök az ő tudta nélkül portyáztak Izbégen, és még erősítést is kaptak. Már más esetekben is előfordult, hogy a beavatkozó csendőrség okozta a legtöbb bajt. Dumtsa Jenőt végülis felmentették. Az eset legfőbb tanulsága az volt, hogy a város igyekezett megőrizni önállóságát az adott lehetőségen belül.

415 A SZŐLŐGAZDASÁG BOMLÁSA Szentendre gazdasági életét — mint mondtuk — az 1880-as évekig alapvetően a szőlőtermelés határozta meg. A mezőgazdaság egyéb ágaiban még a város saját szükségleteire sem tudtak eleget termelni, hanyatlott a 19. század második felében az ipar és kereskedelem is. Az elszegényedő lakosság a szőlőben végzett napszámosmunkából "élt,: és a gazdagok számára a szőlőbirtok a vagyon forrása lett.. Ezt a: 117