Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

A városi tanács ülésén felmerült a további veszély elhárításának kérdése is. Gondot okozott, hogy a folyó partján nem voltak gátak, amelyek a jeges árvizet felfogták volna. A városi tanács felmérte a lehetőségeket, azonban azt is megállapították, hogy a gátak óriási összegekbe kerülnének, így elvetették a javaslatot.

367 A természeti csapások az 1838-as árvízzel nem szűntek meg. 1847 nyarán sáskaveszély fenyegette a határt.

368 örökét állítottak az exponált pontokra, akik kévéket gyújtottak fel, ha veszély közeledett. 1849 nyarán kolerajárvány ütötte fel fejét.

369 A dunai árvizeken kívül áradást okozott a pomázi határban levő Dera-patak és a Nádas-tó is. 1839-ben a tanács a megyei törvényhatóságtól szakértőt kért a patak felülvizsgálatára, a szabályozás megindításához. 1846-ban mérnököt küldtek ki, aki felmérte a területet, meghatározta a szántóföldek helyét a patak mentén, majd 1848ban született döntés a szabályozásról.

370 Probléma volt a Nádas-tóval is. Tavaszi esőzések után vize megáradt, és elöntötte a környéken levő szántókat, réteket. A tó felesleges vizét a Dunába árok vezette le. Határozat született arról, hogy az árkot kimélyítik, és így az több vizet fog a Dunába vezetni.

371 A Duna áradása 1838-ban országos méretű csapás volt. A Derapatak és a Nádasa-tó vize azonban nem emelkedett jelentősebben a korábbi időszakhoz képest. A gondok a művelési ágak szerkezetének megváltozása miatt jelentkeztek. A réteket a lakosok feltörték, a szántók egyre közelebb kerültek a patak és a Nádas-tó árteréhez. A lakosság a szűk határban igyekezett minél több szántóterülethez jutni, azonban ezeken a helyeken a vetés egyre jobban ki volt téve az elöntés veszélyének. Az 1848-as forradalom és a szabadságharc nem hozott különösebb változást Szentendrén. 1848. márc. 29-én a községtanács határozatot hozott, hogy a tanácsülések a továbbiakban nyilvánosak lesznek,

372 azokon bármely szentendrei polgár részt vehet. Szentendrén is megszervezték a nemzetőrséget. A megyegyűlés 1848. nov. 28-4 döntése szerint a megye területét felosztották és Szentendrén 308 nemzetőrt állítottak ki.

373 A szabadságharcban a város polgárai aktívan nem vettek részt. A régi hagyományok alapján az uralkodóhoz hű szerb lakosság ezúttal sem állt a forradalom mellé. 1849. ápr. 6-án a megyei kormánybiztos összeiratta a városban tartózkodó honvédeket, és elrendelte, hogy a város minden 300 fő után állítson katonát. A rendelkezésnek azonban nem volt foganatja.

374 A szentendrei szerbek nem álltak nyíltan az osztrákok mellé, mint délvidéki rokonaik, azonban — a korábbi történelmi hagyományokig