Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

az egyes céhek ellenőrzésével megbízott céhbiztos.

344 A város hanyatlása, az egyes polgárok egyéni törekvései azt eredményezték, hogy a városi tanács egyes tagjai kevesebb aktivitást tanúsítottak a közügyek iránt, és nem jelentek meg az összejöveteleken. Főként a választott község tagjaival voltak problémák. 1838-foan ezért cédulákat rendszeresítettek, és azokat asz esküdtéket, akik hiányoztak, felírták, megjelölve a távollét okát.

345 1847-ben pedig olyan döntés született, hogy aki sokat hiányzik, kizárják az esküdtek közül, és újat választanak helyére.

346 A tisztviselők fizetését, a kamarának járó árendát továbbra is a város jövedelmeiből fedezték.

347 Ezek zöme a

1 19. század első felében is a kilencedből, kisebb része pedig a királyi haszonvételekből tevődött össze. A kilencedet, tizedet ekkor is a városi tanács szedte be, és maga állapította meg a kivetési kulcsot.

348 Gondot fordítottak a többi jövedelemforrások megfelelő kihasználására is. 1838-ban az egyik csobánkái (kőfaragó számára kőbánya nyitását engedélyezték, amelyért bérleti díjat fizetett.

349 1839-ben újabb kőbánya nyitására került sor.

350 1837-ben ismét felmérték a város határát, és kijelölték azt a helyet, ahol az erdőből fát lehet vágni, azonban az utak rossz állapota miatt a kitermelt fa elszállításával már probléma volt. Bérbe adták a Nádas-tó és környéke halászati jogát is.

351 Már a 18. században jövedelmet biztosított a városnak a téglaégető. 1838-ban mellette mészégetőt is létesítettek, mivel a meszes habarccsal való építkezés a 19. század első felében élterjedt.

352 Hogy a város jövedelmét emeljék, 1839нЬеп újabb téglaégető létesítését határozták el. A határban szántót vásároltaik, amelyen felépült az új téglaház. Ezt 3 személy vette bérbe, akik gondoskodtak kezeléséről.

353 A 19. század első felében is községi tulajdonban, volt a nádas. 1839-ben a nádtárolóhely mellett házat építettek, hogy a betakarítást és értékesítést megfelelő körülmények között tudják bonyolítani.

354 Olyan gyakorlat alakult ki, hogy a learatott nád felét a város kapta meg, felét pedig azok a napszámosok, akik dolgoztak vele.

355 18464)an olyan döntés született, hogy bérbe adják a területet, mert a kezelés így a bérlő gondja lesz. A bérlő szervezte meg a betakarítást, értékesítette a nádat, és cserébe bizonyos bérleti díjat fizetett a városnak.

356 A haszonbérlő azonban jól akart járni, ezért olyan rendszert vezetett be, hogy csak a termés 4

/з részét adják oda az aratóknak. Ezért a fizettségért azonban senki sem vállalta a munkát, és a bérlő kénytelen volt a járandóságot felemelni.

357 A kilenced, tized pontos beszedése érdekében a tanács minden évben maga határozta meg a szüret kezdetét.

358 Ezzel segített meg101