Istvánkó Bea - Juhász Anna - Mélyi József (szerk.): MalomKörzés. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak kiállítása. 2012. szeptember 15 - október 28. MűvészetMalom Szentendre (Szentendre, 2012)

Idő

A római számos óra számlapján a kismutató köröz. Nagyvárosi életképek, hömpölygő fehér bárányok és munkások hada. A következő képkockán gyárépület belülről, hatalmas munkagépek, a futószalag mellett serényen dolgozó emberek, lyukkártya, adminisztráció és ismét a futószalag. Chaplin filmje (Modern idők, 1936) a világ elgépiesedéséről szól. Egyfajta kifigurázása annak, ahogy Frederick Winslow Taylor módszerével a munkavégzést kívánta racionalizálni a munkafázisok szétdarabolásával, és az időhöz való normalizálásukkal. Stopperórával elemezte a munkások mozdulatait, amellyel kiszűrte a felesleges elemeket, ezáltal maximalizálva a lehetséges munkavégzést,

Az időhöz való viszony problematikussága sokakat foglalkoztatott az idők folyamán, az elvont fogalom megragadására, materializálására tett különféle kísérletek sorát ismerjük. Van, aki normát kíván adni, egyesek pedig relativizálni próbálják azt. Akad olyan is, aki az idő fogalmát az elidegenítésre használja föl. Gyakori téma az időtlenség kérdése, illetve a szabadidőért cserébe nyújtott szolgáltatás, adott esetben a munkaidő.

A MűvészetMalomban kiállított művek egy része a fent megnevezett problémaköröket járja körül. Szécsényi-Nagy Lóránd installációja egy hagyományos kvarcóra időzítő kristályának az elhangolásával, és annak pontatlan járásával kívánja a 12 órát relatívvá tenni, a borgesi időcáfolat mintájára. Ennek alapját az időhöz való szubjektív viszony képezi, a pillanatnyi időtlen idő képzete, vagyis az idő cáfolata. Ugyanis „ha egyszer minden lelkiállapot autonóm, ha egyszer megengedhetetlen és felesleges hozzákapcsolnunk bárminemű körülményt vagy egót, mi jogon jelölünk ki számára valamilyen helyet az időben?" Hardi Ágnes és Kiss Rita szobrászati elemekkel, sematikusan építenek ki egy térrészt. Jelzésértékű ábrázolásmódjukkal időn kívülivé helyezik a térbe állított, pontosan megmintázott alakokat. Ezzel szemben Hajdú Bence éppen ellenkezőleg, híres műalkotások tereit üríti ki a figurák eltüntetésével. A térélmény ilyenfajta konstrukciójával a festmények időtlenné válnak, a szereplők által hordozott narratív sík elvesztésével a gondosan megszerkesztett, monumentális terek önmaguk örök jelenében érvényesülhetnek. A tér és a figurák kapcsolata foglalkoztatja Koleszár Katát is. Festményein az építészeti elemek és a geometrikus formák háttérbe szorulnak, az életét meghatározó személyek kapnak hangsúlyos szerepet. Az arcok sematikus, jelzésszerű ábrázolásával a figurák kortalanná válnak, személyük mégis kirajzolódik.

Hajdú Zsolt munkájában életének egy hosszabb periódusát dolgozza föl. Jövedelem-kiegészítésként modellkedést vál-