Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Tóth Antal: Spirálív mentén haladva

és grafikáin is tiltakozott ritka kivételeként direkt társadalomkritikájára, amikor a városi környezetben, leginkább a berlini gigantikus lakótelepi építkezések között áramló, utcára özönlő tömegeket mint hangyafigurákat örökítette meg.

Gy. Molnár István rövid közéleti működése a Fiatal Képzőművészek Stúdiójához kötődött. Mint vezetőségi tag részt vett, létrehozója volt a Stúdió 1966. évi kiállításának, amely komoly rést ütött a kultúrpolitika bástyáján. Ámde ő nem volt harcos ember, rövidesen lemondott tisztségéről. De nem ez a lényeg, hanem szerintünk egy hiány, hogy nem társult a vele felfogásban rokon törekvések olyan képviselőivel, mint akik, közöttük Major János, az Ipartervben állítottak ki. Valószínűleg élt benne az elképzelés, hogy ő egész élete folyamán „artist independant" kíván lenni. Ez nem idegen attól az általános magatar-89