Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Tóth Antal: Spirálív mentén haladva

Gy. Molnár István grafikái forgalmazását jelölte meg mint egzisztenci­ája biztos alapját, amely függetlenségének hosszan megőrzött záloga volt. Ilyen bizonyosan szerény, ámde biztos anyagi háttérrel szabadon alkothatott, kedve szerint fordította figyelmét arra, ami éppen érdekel­te. Különös, hogy alkotásai jelentős részét óvakodott bemutatni, nem állította ki. Csak műtermében az őt felkereső látogatók előtt tárta fel, azt is sajátos módon, a lehető legkevesebb kommentárral. Nem is­merjük az okát, hogy miért. Rákérdezni meg már nincs mód. Egész életműve olyan páratlan szabadságérzetre vall, amelyhez fog­hatóval nem igen találkozunk a magyar képzőművészetben. Élet- és pályakezdő munkái grafikák és rajzok, akvarellek, montázsok, amelyeket szeretetteljes gyönyörű kedvteléssel, játékossággal és sze­rintem páratlan jó technikai tudással rögzített, esetenként vésett a réz- és specialitásaként a vaslemezbe. Ez annál inkább meglepő, mert egyik jól poentírozott közlése szerint a főiskolán elbliccelte a grafikai tanul­mányokat, majd saját erőből kellett azokat pótolnia. Ebben segítségére volt a nagy tehetségnek tartott évfolyamtársa, Major János, aki a je­lek szerint nemcsak a technikai fogások elsajátításában segítette, de szemlélete kialakulására is kihatással volt (Vannak közös alkotásaik is, amelyet Pista nem tárt a nyilvánosság elé, mondván hogy alkotó­társától nincs rá felhatalmazása). A grafikus-festő életműve minden porcikájában nagy befogadó kész­ségre vall: teli van nemzetközi, és hazai reminiszcenciákkal. Rang­sorolás nélkül Paul Klee, Hans Arp, Vaszilij Kandinszkij, Max Ernst, és a magyarok Vajda Lajos és Júlia, Jakovits József, Bálint Endre stb. Ez utóbbiakkal személyes kapcsolatban állt. Az előbbiek ismeretéhez eléggé megmagyarázhatatlan módon jutott hozzá abban az időben. Ugye az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról van szó. Ugyanakkor bizo­nyos, hogy mindent a saját képére volt képes formálni, kitűnő intel­lektusa tehát eleve kizárta, hogy epigonizmusba keveredjék. 86

Next

/
Thumbnails
Contents