Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Tóth Antal: Spirálív mentén haladva

Ez rendkívül szokatlan, még ha nem is páratlan a magyar festőművészeiben, mert művelői közül ha valaki egyszer megtalálta a maga pont-pont-vesszőcskéjét, inaszakadásáig arra törekedett, hogy ebből következetes életművet konstruáljon. Szentendre mutatja hozzá a leginkább eklatáns példákat.

Az életrajz esettörténeti adalékai is hintázó kilengéseket mutatnak, mint példának okáért az, hogy Gy. Molnár István festőnek tanult és grafikusként kezdett működni, roppant eredményesen, mert rögtön betört a hazai képgrafikusok élvonalába, majd magas színvonalon folytatta ebbéli tevékenységét több évtizeden át. Magától a festőtől, helyesebben az akkor még csak grafikustól kapjuk a magyarázatot rá, hogy miért. Az első, hogy az albérleti lakások szűkös terében a rendelkezésére álló asztal csupán ezt tette lehetővé, további ugyancsak

84