Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Kertész József: Atyai barátom, István

melegénél olyan téli műterem lett, ahonnan a plein art: a templomot, a távoli Prédikáló-széket rajzolta. Járt a keze villámgyorsan a pasztellkrétákkal, vagy az aquarell lágy színeivel örökítette a téli tájat.

S közben, emlékeinkből bontottuk ki gyermekkorunkat, pályakezdő éveinket.

Költői volt a táj és költői volt a helyzet is. Felváltva verseltünk, általában József Attila Téli éjszaka című versét mormolgatva: „Csendes vidék. / a tég finom üvegét / megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség." Aztán folytatta:....mert annyi mosoly, ölelés fönnakad /a világ ág-bogán:" Én: „Csengés emléke száll." Ő:...a gyümölcs, a búza, fény és szalma, / csak dőlt a nyáron át." És közben kész lett a kép.

77

Ww-