Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Kertész József: Atyai barátom, István

Ő arra kért, hogy mutassak számára olyan gyönyörűségeket, ami mellett a halandó elrobog. Erdészeti terepjárónkkal olyan tájrészletekhez tudtam elszállítani, ahova saját Ladájával nem jutott volna el. így kerültünk Prédikálószékről lefelé jövet a Határ-rétre, ahol az állva maradt öreg bükkfák mögül előbúvó Duna-kanyar szép szegletét fedezte fel és festette meg madártávlatból. Ide többször is vissza kellett vinnem. Ezt a tájat rézbe is karcolta és nyomatai valamikor a Pilisi Parkerdő reprezentatív újévi jókívánságait repítették a posta szárnyán szerte az országba.

Ha erdészeti elfoglaltságom engedte, ott a Határ-réten, néha órák hosszat is beszélgettünk, amíg készült a műve. Sokszor Áprity Lajos természeti verseit dünnyögtem neki. Szívesen hallgatta festés közben: „Elálmélkodni megszokottakon:/az andezitre plántáit ősi váron, / virágokon, felhőkön, patakon, /az azúrban kerengő vadmadáron,..."

A munkahelyi kapcsolatból talán akkoriban fogadott barátságába, s Édesapám hiányában, lett atyai barátom.