Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Gy. Molnár István: A festő megy a maga útján

Én még tudom hány kévéből raknak egy keresztet, vagy hány kiló búza van egy zsákban. Igen kisfiú voltam, amikor a szüleim a kezembe adták a „Fekete bojtár vallomásai"-t. Sinka István keserű sorsa nem „intellektuális probléma", hanem még a kegyetlennél is kegyetlenebb valóság, amelyet egy gondosan, szépen megfestett kép nem is képes kifejezni. Kétségek támadtak bennem! Az ember megtagadhatja származását, etnikumát, kibújhat a bőréből, de sohasem talál másikat, amelyik úgy ráillene, mint amelyikbe belenőtt.

Talán azért, mert rájöttem, hogy ezek a motívumok tulajdonképpen a természetet helyettesítik.

A „Zarándoklat" lehetne egy tájkép is, a „Három zsivány" akár egy farsangi felvonulás Szentendrén. Valamit már régen hordoztam magamban, amely elő akart törni belőlem. Amikor a Zsiványokat festettem már kész volt az első arckép Attila fiamról. A legutóbbi „Szentendrei