Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Tóth Antal: Gy. Molnár István és a népművészet

- Hogy vélekedsz a népművészet és a modern művészet kapcsola­táról?- A népművészet és a modern művészet kapcsolata akkor lenne igazi, ha a kapocs a magatartás lenne. Ehelyett rendszerint ott ka­paszkodik meg az ember, hogy elővesz egy motívumot, és azt fel­használja. Eddig ezt én nem nagyon csináltam. Biztos vagyok abban, hogy a magyar népművészet kellő ismerete nyereség a képzőművészetnek, ad valami többletet a sajátos ízen túl is. Mindenkinek magának kell megkeresnie azonban azt, hogy az ő számára mit mond a népművészet, milyen úton tud elérni hoz­zá, mit tud és mit akar felhasználni belőle. Magam, a népi tárgyak elkészítésével tudok a legjobban hozzáférni s ezt tartom a magam részére a legtanulságosabbnak.- 1969-ben költöztél Szentendrére - mit jelentett ez grafikai munkás­ságod szempontjából?- Ideköltözésünkig a kisméretű rézkarcra, rajzra kényszerültem. A pesti albérletben egyetlen asztalnyi területem volt, így nagyobb materiális igényű grafikára nem állhattam rá. Persze nem volt ide­gen tőlem az a munka. Szívesen csináltam. Itt kint a lehetőségek megnőttek, sok mindennel tudok foglalkozni. Munkáim méretével együtt azonban időigényük is növekedett, egyben mesterségbelileg és szellemileg is távolabb esnek a régebbi mélynyomású grafiká­imtól a mostani magasnyomású papírmetszetek. Az éjszaka képei sorozattal, amelyet Budapesten kezdtem el s itt fejeztem be, lezár­tam ezt a szakaszt. Azóta egy racionálisabb, egyben elvontabb irányban kísérletezem, de nagyon a kezdetén van a műfaj. A művész nem szívesen beszél készülő grafikáiról, mert ..le kell még tisztulniok". Biztos támpontja ehhez a magas fokú műves­­ség, amely minden tevékenységét jellemzi. 56

Next

/
Thumbnails
Contents