Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Tóth Antal: Gy. Molnár István és a népművészet

túlságosan fényes. Ha az ember hazamegy a szüleihez és ott régi bútordarabot talál, ha csak látja, vagy megtapintja azt, érzi, hogy melegsége, emberközelsége van annak.- Tehát érzelmi okokból foglalkozol ilyen munkákkal?- Ez magatartás kérdése is. Ha magam készítem a bútoraimat, ezzel egy kortünet ellen tiltakozom, amelynek értelmében elvárjuk, akár esztétikai áldozatok árán is, hogy készen kapjunk meg mindent. Még a tudást is.- De miért éppen a népi formakincsből merítesz? Ez a szék népi formákat idéz fel, a magad készítette szerszámokat ugyancsak népi ornamentika díszíti, a karikás ostorokról és a pásztorbotokról nem is szólva.

51