Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Bencsik István: Tulajdonképpen nem voltunk barátok

presszóba, ott jelentette be Pista, hogy tiltakozásul kilép a vezetőségből és a Stúdióból is. Ez a politikai demonstráció nem is volt veszélytelen, hiszen ez az idő volt a Brezsnyev doktrína ideje (A Brezsnyev doktrína lényege az volt, hogy a baráti szocialista országok szuverenitása felülbírálható, ha veszélybe kerül a rendszer - Prága 1968). Az én szememben morálisan ez nagyon nagy tett volt. Tulajdonképpen akkor kezdődött személyes kapcsolatunk (Még két kollega lépett ki akkor a stúdióból ugyanezen okból: Lackovics Aliz és Keserű Ilona).

A műkészítésnek, a művészi munkának nem feltétele a moralitás, de mocskos világban éltünk, és ha az ember találkozott az erkölcsös viselkedéssel, az világított mint a Nap.

Nem tudom elemezni a művészi munkáját. Természetesen jó művész volt. Ennél többet a a munkásságáról nem tudok mondani, mert egyrészt nem vagyok profi kritikus, másrészt a kortársak soha nem tudják megállapítani hogy ki jutott a csúcsra. Hogy jelentős személyiség volt, az biztos és nekem most ez a fontos.

Amikor Kerstin - a lánya - és Johan nálam jártak, azt találtam mondani, hogy korán ment el. Ez igaz a hozzátartozóknak de az az igazság, hogy sorban mennek el a kortársak. Véletlen, hogy ki mikor kerül sorra. Az ő távozása is része az életnek. Mindenki sorra kerül, de csak a még élők tudnak emlékezni. Az emlékek, 1975-ben Nagyatá-42