Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)
Bencsik István: Tulajdonképpen nem voltunk barátok
TULAJDONKÉPPEN nem voltunk barátok a szó megszokott értelmében, mégis életünknek azok az eseményei, amik összetalálkoztak bensőségesek voltak, érdek nélkül vállaltuk egymást és jól éreztük magunkat ebben a helyzetben. Fiatal korunkban, leegyszerűsítve, két fajta művész volt. Akinek az életét meghatározta a művészet misztériuma, a művészet maga, mindent ennek rendelt alá, az emberi kapcsolatait, az életről való gondolkodását és a világról való gondolkodását is. Ki a személyiségéből indult ki, ki pedig figyelve, amennyire módja volt, mi történik a világban, ahhoz igazodott. A másik típus az volt aki, teljes mértékben alávette magát a rendszer befolyásának, őszintén vagy őszintétlenül vallotta és vállalta a rendszerrel való teljes azonosulását. Ők mindannyian eltűntek. Nem maradt utánuk semmi figyelemre méltó, legfeljebb a szoborpanoptikumban áll elborzasztó munkájuk vagy a múzeumok padlásán.
