Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)
Gy. Molnár István: Levél a nézőhöz
LEVÉL A NÉZŐHÖZ! Az alkotó gyakran mást gondot, vagy akar, mint a néző a kiállításon lát, vagy felfedez. Ha a mű kész, akkor a befogadóban éli tovább a maga életét, az atkotó számára csak a feletősség marad. Én most adok nekik valami útravalót, vigyék magukkal alkotójuk szándékát a befogadó számára, mert azt akarom, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Hiszem, hogy van a dolgoknak, pontnak, vonalnak, színeknek, hangoknak a kompozícióban egy végső helyzetük, amely után azt gondoljuk több változat nem lehetséges. Nem következhet más hang, nem lehet az atkotó etemek helyzetét, színét, formáját megváttoztatni, vagy mással felcserélni. A változó, vagy megváltoztatható a kor jegye a műalkotáson, a fő feladat azonban a mindig érvényesnek a bemutatása. A művész számára ez nem „túlságosan magasra helyezett mérce", vagy szerénytelenség, hanem kötelesség. Sok gondolkozás és próbálkozás útján születik meg egy „Téma". Kompozícióban, színben csak lehetségesnek látszó változaton keresztül próbálom megközelíteni az igazit, az utolsót, a legjobbat. Ezeknek a változatoknak a sorát látja a Néző a kiállításomon, amely így egyben, a munka, a keresés folyamatát is be kívánja mutatni. A bemutatásnak úgy gondolom az az értelme, hogy a Néző maga válassza ki a maga számára a legjobb és egyetlen érvényes változatot, mert nem biztos, hogy ez mindenütt, mindenki számára ugyanaz lesz. Ha valaki a kiállításomon ilyet talál, akkor bizonyos vagyok benne, hogy nem dolgoztam hiába! Tisztelettel: Gy. Molnár István grafikus 31
