Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Aknai Katalin: Csavargások a papíron

forradalmi hullám bukásával, szertefoszlott annak a lehetősége is, hogy a szocializmus kelet-közép-európai berendezkedései humanizálhatok és megreformálhatok. Nem tudom, hogyjelképes-e, de Gy. Molnár István 1969-ben kivonul a fővárosi művészeti életből (nemzetközi kiállításokon ezután is részt vesz), Szentendrére megy, a maga berendezett világba, a család közelségébe, és a régtől fogva szeretett és általa mesterien űzött népművészetbe. A grafika továbbra is foglalkoztatja, különösen a méret kihívásai és a technikai megvalósíthatóság összehangolása, a nyomtatás, és foltnyomtatás dekoratív lehetőségei, hogy lehet egyre nagyobb felületeket lehet előállítani és grafikus eszközökkel bejárni. Mintha 1969 után a szentendrei mikroklímában a grafika és a középméret intimitásában látta folytonosnak a megalkuvásoktól mentes, modellszerű világot. „Voltak, akik nagyon akartak valamit csinálni és nagyon csinálták. Voltak, akik szerették volna, vonzódtak hozzá vagy menekülni akartak az előző szisztémák megmerevedett szabályaitól.” Ki tudja, Gy. Molnár magára gondolt-e?

— Aknai Katalin