Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Aknai Katalin: Csavargások a papíron

esik a 6o-as évek első felének, a magyar grafika felfutásának nagy időszakával, amelyben részint nagy szerepet játszott, hogy a Koffán Károly vezette grafikai tanszék megőrizte még az 50-es évektől megörökölt, jól működő technikai bázist, másrész a grafika, mint „kisműfaj", nem volt annyira kiszolgáltatva a korszak ellenőrzött művészetideológiájának. „Valahogy sok minden összejátszik abban, hogy a grafika akkor sokkal mozgékonyabb műfaj lett. Kisebb mérete folytán könnyebben becsúszhatott a hézagokba. (...) A döntő az volt, hogy aki odakerült, nagyon komolyan vette a művészetet..."3 - emlékezik viszsza Gy. Molnár személyes fordulatának éveire. Ennek az időszaknak a meghatározó szakmai-baráti élménye a Major Jánossal való kapcsolat volt, akivel „az első évtől kezdve együtt jártam, ő nagyon sokat segített, hogy a technikát, meg még annál is többet sikerüljön elsajátítani. Tőle tanultam a rézmetszést is.’4 A technikával való kísérletezés, a szerszámok és az anyagok gondos megválasztása vitte előre a tematikákat is. Gy. Molnár ugyanis egyszerre volt figuratív-mesélős és

2) i.m. p. 157. 4) i.m. p. 155-17