Deim Réka (szerk.): Archivum - Deim Pál 80. MűvészetMalom, 2012. szeptember 9 - 2012. október 7. (Szentendre, 2012)
-ötletszinten megvalósult és az archívum által dokumentumként megőrzött alkotások is az életmű részét képezik-e. A harmadik szekció Deim Pál Szentendréhez fűződő tevékenységét dolgozza fel. Az életmű ezen része ugyanolyan fontos mint a festett vagy plasztikus alkotások, hiszen Deim Pál idejének jelentős részét a városhoz kötődő közéleti tevékenységgel töltötte. Olyan intézmények létrehozásában volt része, mint a Szentendrei Grafikai Műhely, amely lehetőséget biztosított a helyi művészek számára szitanyomatok készítésére, vagy az Art'éria Galéria, amely felélénkítette a művészeti piacot a nyolcvanas és kilencvenes években, valamint a MűvészetMalom, amelynek a lokális művészet bemutatásán túlmutató célja, hogy a magyar művészettörténet kontextusán belül felvesse a Szentendréhez kötődő művészet definíciójának kérdését. A kiállítás olyan szempontból is kísérlet, hogy megpróbálja ötvözni a retrospektív kiállítások viszonylag kötött formátumát egy kurátori koncepcióval. így lehetőség nyílik az életmű pusztán műalkotások sorozataként való bemutatása helyett a politikai-társadalmi beágyazottságra való reflexióra is. A dokumentumokkal és archív anyagokkal kontextualizálni lehet a műveket az adott korszakokon belül, és az archívum rendezési elve szabadabb szelekciót tesz lehetővé, ami azért is fontos, mert a nagyszülő-unoka kapcsolat önmagában is egy szubjektív nézőpontot feltételez. Egyensúlyozni próbálva a szakmai és a szubjektív aspektusok között, Deim Pál archívumát, mint az emlékek és emlékezet legtágabb értelemben vett színhelyét, az életmű fogalmának szinonimájaként kezelem. Az archívumra, így Deim Pál archívumára/életművére is, nem lezárt raktárként tekintek, hanem mint élő, állandóan változó és mindig újonnan értelmezhető egységre, amely újra és újra releváns lehet a jelen szemlélője számára. Ennek fényében a kiállítás nem végpontja egy folyamatnak, hanem a köztünk zajló párbeszéd folyamatának része. A válogatott anyag pusztán egy variációja annak a végtelen lehetőségnek, amit Deim Pál folyamatosan gazdagodó életműve kínál. Szívből remélem, hogy a kiállítás kapcsán újabb és újabb kérdések vetődnek fel, és hogy ez a párbeszéd még sokáig folytatódni fog. Deim Réka, művészettörténész ideas and documented in the archive belong to the oeuvre. The third part is about Pál Deim's activity related to Szentendre. This part of his life is just as important as his paintings or his sculptural works, because Pál Deim has spent a significant part of his time on public activities related to the town. He took part in the establishment of such institutions as the Szentendre Graphics Workshop, which provided an opportunity for the local artists to prepare silk screen prints and graphics, or the Art eria Gallery, which put new life into the art market in the 1980-90s. He also initiated the foundation of the Art Mill, which, besides the presentation of local art, aims to focus on the definition of Szentendre-related art in the context of Hungarian art history. The exhibition is an experiment in another sense as well: it is attempting to combine the relatively fixed form of retrospective exhibitions with a curatorial concept, which enables reflection on the political/sociat embedment of the oeuvre instead of its presentation as a mere series of artworks. By means of documents and different archival material, works can be contextualised within a given period, and the organising principle of the archive enables more accurate selection, which is important since the grandparent - grandchild relationship itself assumes a subjective point of view. Trying to balance between professional and subjective aspects, I treat Pál Deim's archive as the place of memory and recollection in the broadest sense, as the synonym for the notion 'oeuvre'. I do not regard Pál Deim's archive/oeuvre as a closed repository, but as a living and ever-changing unit that can always be reinterpreted, and can be relevant for the spectator over and over again. On the basis of this, the exhibition is not the endpoint of a process, but part of a dialogue between us. This selection is a mere variation of the infinite possibility that Pál Deim's constantly enriching oeuvre offers. I hope that the exhibition wilt raise new questions, and this dialogue will be continued for a long time. Réka Deim, art historian 6
