Deim Réka (szerk.): Archivum - Deim Pál 80. MűvészetMalom, 2012. szeptember 9 - 2012. október 7. (Szentendre, 2012)
A főiskola és a Zuglói kör évei Deim Pál művészeti tevénkenységének kezdete az ötvenes évek szigorú kultúrpolitikai kontrollja utáni időszakra tehető és egybeesik a hatvanas évek neoavantgárd generációjának kialakulásával. A korszak művészeti életét az állami cenzúra és az egyre erősödő progresszív törekvések kettőssége jellemezte. A Képzőművészeti Főiskola és az állami művészeti intézmények a szocialista kultúrpolitika szemléletét reprezentálták, ám a kiállítások engedélyezésével és betiltásával kapcsolatos döntések gyakran indokolatlanok és kiszámíthatatlanok voltak. Deim 1958-ban nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol grafika szakon végzett. Tanárai közül Barcsay Jenő volt rá legnagyobb hatással, akivel közeli barátságba került, és ez a kapcsolat Barcsay haláláig meg is maradt. Deim, hogy elhatárolódjon a főiskola szemléletétől, konzekvensen hangsúlyozta, hogy Barcsay Jenőt, Vajda Lajost és Gadányi Jenőt tartja mestereinek. Tanulmányai utolsó évében, 1963-ban, néhány főiskolai csoporttársával együtt kiállítást rendeztek a főiskola KISZ klubjában, amelyet másnap reggel bezáratott a rektor, Domanovszky Endre, mert olyan műveket állítottak ki, amelyek a Főiskola fizikai és szellemi értelemben vett falain kívül készültek. Ennek következtében a csoport tagjai nem kapták meg az ún. diplomaévet, amely egyéves műteremhasználattal járt volna. A baráti kör tagjai azonban továbbra is rendszeresen találkoztak és közös kiállításokon vettek részt. A művészettörténet Zuglói Kör néven utal a csoportra, amelynek magvát Bak Imre, Deim Pál, Molnár Sándor és Nádler István képezte. A Zuglói Kör tagjai a főiskolai oktatás hiányosságait önképző tevékenységgel próbálták pótolni, elsősorban a huszadik századi nyugat-európai művészet tanulmányozásával. Molnár zuglói lakásán összegyűlve külföldről beszerzett folyóiratokat olvastak, tanulmányokat fordítottak és véleményt cseréltek. Emellett jelentős érdemük, hogy az Európai Iskola tagjaival keresték a kapcsolatot és igyekeztek folytatni azt az avantgárd hagyományt, amit az ötvenes években elfojtott a szocialista kultúrpolitika. Andrási Gábor szavaival a Zuglói Kör jelentősége abban áll, hogy tagjai a nyugati művészettel kapcsolatos önképző tevékenységen The years spent at the academy and in the Zugló Circle Pál Deim's art-related activity began in the period after the strict cultural political control of the 1950s and coincided with the formation of the neo-avantgarde generation of the 1960. The art life of the era was characterised by the duality of state censorship and intensifying progressive endeavours. The Academy of Fine Arts and the national art institutions represented the socialist approach to cultural policy, but the decisions concerning the permission and ban of exhibitions were often unjustified and incalculable. Deim got admission to the Academy of Fine Arts in 1958, where he obtained a degree in graphics. Among his professors, Jenő Barcsay had the biggest influence on him. Deim had managed to form a close friendship with him, which tasted until the death of Barcsay. In order to distance himself from the artistic approach of the Academy, Deim consistently emphasised that he considered Jenő Barcsay, Lajos Vajda and Jenő Gadányi as his masters. In his final college year in 1963, he organised an exhibition with some of his fellow students at the KISZ (Young Communist League) club, which got closed by rector Endre Domanovszky, as the exhibited works had been created outside the walls of the Academy both in physical and intellectual sense. As a result, the members of the group did not get the so called 'degree year' including a year-long studio use. The members of the circle of friends, however, carried on meeting and participating in exhibitions. Art history refers to the group as the Zugló Circle, whose core members include Imre Bak, Pál Deim, Sándor Molnár and István Nádler. The members of the Zugló Circle tried to make up for the deficiencies of teaching at the Academy by self-education, mainly by studying 20th century Western European art. They used to gather in Molnár's flat in Zugló, and used to read foreign journals, translate studies and swap opinion. In addition, their significant merit is that they strived to contact the members of the European School and to continue the avant-garde tradition repressed by the socialist cultural policy in the 1950s. As Gábor Andrási put it, the significance of the Zugló Circle lay in the fact that, besides their self-educational activity, its members also dealt with the current problems of modern 9
