Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
Boromisza művész-karakterét jellemzi a kiállított képekről szólva: „ Boromisza 'l ibor művészete az elszánt, magára utalt, makacs, erős ember művészete (...) Tájképeiben a legerősebb (...) Akvarelljei klasszikusan nemes, előkelő darabok, a vízfestés legnagyobb mestereinek munkáira emlékeztetik a szemlélőt"19 (81., 82., 83., 84., 85., 86. kép). A Helikonban megrendezett sikeres kiállítással egy időben jelent meg az Amicus kiadásában Hevesy Iván már többször idézett Boromisza dolgozata, amit kitűnő tartalma miatt „kismonográfiának" is szoktunk nevezni.201 Ievesy volt az első, aki az akkor már negyvenkét éves művészről olyan jellemzést adott, amelyet a pályakép későbbi alakulása sem módosított, s éppen ezért nagy segítséget nyújt Boromisza személyiségének és művészetének megértéséhez. A kilencven évvel ezelőtt megjelent és nehezen hozzáférhető kiadványban Hevesy tömören így jellemezte a festőt: „Boromisza temperamentuma, sőt egész életlátása egyszerre passzív és aktív. Az egyik oldalon zárkózottság, kontemplativ szemlélődés, elvonulás az emberi társadalomtól a természet örök törvényekkel vezetett, változhatatlan kozmikus életébe, a másik oldalon aktív cselekvések vágya, a lefojtott energiák ki-kirobbantása, mozgás és lázadás. Ezért vannak piktúrájában a nagy megállások, visszatérések, hogy amellett örökösen nyugtalanul kutasson, keressen. Boromisza lázadozása akár a társadalmi formák, akár a művészi formák ellen tipikusan magyar faji temperamentum megnyilvánulásai: nem forradalmár ő, hanem rebellis. Türelmetlen és robbanó, hogy azután hamar csöndbe meneküljön, hogy megadva magát, megelégedjen az események szemlélésével. Anarchikus kedély, telve a nagy harmóniák megtalálásának erős vágyával."21 Ez a hibátlan és alapos karakterrajz arra enged következtetni, hogy Hevesy már hosszabb ideje ismerte Boromiszát és műveit. Megismerkedésük körülményeit és idejét azonban még nem sikerült kideríteni. Kettőjük kapcsolatának első, ismert dokumentuma a „kismonográfia". Érdemes megemlíteni, hogy 1922-ben Hevesy Ivánnak szintén az Amicus kiadásában Boromiszáéhoz hasonló terjedelmű műve jelent meg Kádár Béla festőművészről, valamint három terjedelmesebb dolgozata: a posztimpresszionizmus, a futurizmus, a kubizmus, az expresszionizmus és az impresszionizmus művészetéről, s ugyancsak 1922-es kiadási dátumot visel A művészet agóniája és reinkarnációja című munkája is. Boromisza egy későbbi levelében Hevesyt - Kárpáti Aurél és Földi Mihály mellett - az egyik legközelibb és őt legjobban ismerő barátjának nevezte. Kapcsolatuk a húszas évek végéig biztosan fennállt, a harmincas évekből viszont már nem dokumentálható. Hevesy felesége, Kálmán Kata, az 1930-as évek baloldali szociofotósainak egyik jelentős alakja, a Boromisza halálhírére özvegyének írt kondoleáló levelezőlapon (1960) érdeklődik a gyerekek felől, akiket még nem ismer. Boromisza Tibor első gyermeke 1938-ban született, tehát a levelezőlap szerint azóta nem találkoztak, de Hevesyék mint régi és közeli barátokra gondolnak rájuk, áll a levelezőlapon. A margitszigeti két év a szakmai sikerek mellett Boromisza magánéletében is fordulatot hozott. A szigeten ismerkedett meg az érsekújvári Holota Évával, második feleségével. A Helikonban megrendezett kiállítás előtt egy hónappal Boromisza levelet írt Sárospatakra festő barátjának, Bálint Józsefnek,22 aki Dutka Ákos szavaival „a nagybányai harcos fiatal festőgeneráció egyik legerősebb embere. Boromisza Tibor lelkes fegyvertársa."23 A negyvenes évek elejéig követhető levelezésük mellett kettőjük bensőséges kapcsolatát mutatja, hogy a művésztelepek szervezésében fáradhatatlan Boromisza mellett találjuk őt is 1909-ben a Köröshegyi Festőkolónián (valószínűleg csak látogatóban), amit egy 19 Bálint Aladár: Boromisza Tibor és Medgyessy Ferenc kiállítása | Nyugat | 1922 | 21. sz. 20 Hevesy Iván: Boromisza Tibor, 1922 21 Uo. 13. o. 22 Boromisza Tibor levele Bálint Józsefhez | 1922. szeptember 15. | Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményi Levéltára, Így. 196 23 Dutka Ákos: Képek a megyeházán | Új Nagyvárad | 1913. április 22. 16. sz. | In: Nagybánya-könyvek 9. | 2000 | 279 o. 88 BOROMISZA TIBOR
