Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
TOROK KATALIN BOROMISZA TIBOR MUNKÁSSÁGA 1919 ÉS 1953 KÖZÖTT BEVEZETÉS A 19. század utolsó harmadában, ill. a 20. század elején született művészek jelentős részének munkásságát súlyos veszteségek érték a két világháború és azoknak politikai, társadalmi következményei miatt. Nemcsak az alkotó munkát megtörő traumákról, egyéni sorscsapásokról van szó, hanem a művek fizikai megsemmisüléséről, jobb esetben szétszóródásukról a világban, aminek következtében ún. „csonka" életművek maradtak ránk. Közéjük kell sorolni Boromisza Tiborét is. A trianoni országcsonkolás következtében az új határokon kívülre esett az a három város is: Zenta, Nagybánya, Szatmárnémeti, amelyek a festő addigi életében kulcsszerepet játszottak. Mindhárom helyen ott rekedtek saját és akkor már mások tulajdonában lévő művei, a nagybányaiak számát ráadásul növelte válása első feleségétől, Torday Máriától. A család úgy tudja, hogy második válása (1927) után képeinek egy része volt feleségével, az érsekújvári (Szlovákia) Holota Évával együtt elhagyta az országot. Az élete különböző szakaszaiban rokonoknál és ismerősöknél átmenetileg elhelyezett képei közül sem került minden vissza a festőhöz. E téren még sok a kutatni való. Többnyire ezek az élethelyzetek hozták létre - jó esetben - a lappangó képek csoportját. A Boromisza-műveket ért legnagyobb csapás azonban 1945. február elején történt, amikor a végét járó háborús harci események során sas-hegyi lakása és műterme tűzvész áldozata lett. A veszteséglistát illetően eltérő adatokkal rendelkezünk, 150 és 300 közötti tételről beszélhetünk, attól függően, hogy a papíralapú, kisebb képek is vagy csak az olajak számítódnak oda. Végezetül meg kell említeni még az egyes gyűjtői és rokonai révén külföldre, részben az USA-ba került Boromisza-műveket. Az eddig elmondottak mellett az életmű egészére való rálátást tovább nehezíti az a sajnálatos helyzet, hogy amíg a nagybányai festészet ugyan már kissé csendesülő, de mégis mintegy két évtizede tartó konjunktúrája mind a szakma, mind a műkereskedelem részéről fokozott figyelemben részesítette Boromisza pályájának első korszakát (1904-1914), addig a további negyven év munkásságának módszeres számbavétele, tudományos értékelése mind a mai napig elmaradt. A Boromisza-életmű egészének a hazai képzőművészeten belül elfoglalt helyét az ezredfordulón Mezei Ottó így foglalta össze: „Számtalan recenzió, méltatás, tanulmány, önvallomás, ugyancsak saját szerzőségű tárca, a művészpálya első szakaszát tárgyaló monográfia,1 a szentendrei festészetet feldolgozó alapmű2, mi több: egy múzeumi különteremmel felérő emlékszoba ellenére ez a különleges művészegyéniség és szerteágazó munkássága nehezen megközelíthető, domesztikált elnevezés nélküli 1 Jurecskó László: Boromisza Tibor - Nagybányai korszaka (1904-1914) | Nagybánya könyvek 5. | Miskolc, 1996 2 Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig | Budapest, 1977 BOROMISZA TIBOR 73
