Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)

Jurecskó László: Boromisza Tibor festészete 1904 és 1918 között

Kónya (Sándor): Gúnyrajz, 1914 (Sándor) Kónya: Caricature, 1914

itt azonban egy kis kettősség nyilvánul meg, ugyanis a Hevesy által említett színtelenség csak a háttér fények szabdalta részére vonatkozik. Színes, mozgalmas vásárképeit és a fény szabdalta térépítkezést jól ötvözi ezen a képén. Boromiszának ez a fénykezelése, illetve a felhők közül beeső, irányított, teret tagoló fény alkalmazása később újra fontos szerephez jut az árkádiai témák festészetében, a rézkarcoló nemzedék lapjain és Egry József Balaton-képein is. A kísérletező kedvű Boromisza ebben a tekintetben is kortársai előtt jár, úttörő szerepet játszik.

Nagybányai korszaka utolsó témájául hagytam az úgynevezett biblikus vagy programképeket. A sort véleményem szerint a Nagybánya látképe nyitja meg, majd alakos kompozíciói folytatják. Közülük eredetiben a Nagybányai Művészeti Múzeumban őrzött triptichont ismerjük (62. kép). Ezeknek a programképeknek eredője és ösztönzője a festő teljes kiközösítése lehetett, képei témájával akart - nem közvetlen módon - az őt ért igazságtalan vádakra felelni, valamint ezekkel kívánta bizonyítani, hogy így sem maradt magára, nem társtalan, hiszen néhány művészbarátja kitartott mellette. Az előbb említett triptichont kiállította 1914-ben a Könyves Kálmán Szalonban rendezett retrospektív tárlatán. Bár a katalógusban néhány más képhez is fűz rövid, általában egymondatos magyarázatot, a nagy Megújhodás címen szereplő festményéhez hosszú szöveget ír. „A Múlt, a fénytelen barlang előtt anyja karján az ifjú Eszme. Még nincsen zengő szava, csak kitárt, hívó karjai és a szivárvány színes ég alatt hegyek, mezők és városok férfiai, asszonyai, gyermekei indulnak, rohannak, táncolnak feléje. A bíborgúnyás legény, aki mámorosán kiált, talán harcos prófétája lesz egykor az Eszmének. A mezítelen asszonyok s a gyermek már értik is szavát, s mindent elvetettek magukról: Újjászülettek a csodálatos igében. (1912)" íme a biblikus téma, amely más helyen a Krisztust feltalálják a pásztorok címen szerepelt, hogyan kaphat profán jelentést. Mint ahogy a képen szereplők modelljei is profán emberek. József személyéhez Harsányi György Lajos, Mária Torday Mária, a többi nő figurájához barátnői álltak modellt, a bíborgúnyás ifjú pedig Tersánszky Józsi Jenő. A kétszeres háromszögbe komponált kép statikusságát éppen az oldalszárnyak mozgalmassága, valamint az ezeken a hegyek mögül kitörő, ellentétes irányú fénykoszorú egyenlíti ki. A képen mindennek szimbolikus szerepe van, az élénk színeknek, a nők virágos ruháinak ugyanúgy, mint a földön levő gyöngyvirágnak, amelyben a szeplőtelen fogantatás, Mária jósága és szűzi tisztasága, a Paradicsom öltenek testet, valamint szimbóluma még a visszatérő boldogságnak is. Hogy mikor születhetett meg a kép eszméje, arra

26 BOROMISZA TIBOR