Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
rezgő nyárfái, juharfái, tölgyei, jegenyéi - magyar ciprus - füzei, s végül a fák legszebbje: szomorú nyíresei. Miért nem ezeket ápoljuk, gondozzuk, neveljük? A vidék karaktere szempontjából, festői szempontból különösen a fenyők egyes nemei határozottan kiesnek e vidék folthatásából. Sokkal jobban tudunk gyönyörködni a Balaton partján egy-egy hatalmas nyárfában, vagy egy-egy csoport nyíresben, mely mögött megcsillan a víz színes tükre. Igen szép, kedves a fenyő itt-ott, különösen a vörösfenyő, a változat kedvéért alkalmazva másokkal, de igazabban lehet élvezni ezt is hazájában, a Kárpátokban. Mert itt bizony csak olyan üvegházhatása van. Elcsenevészesedik formájában. Aki valaha igazi fenyvest látott, abban az itteniek még illúziót sem tudnak kelteni. Ebbe a miliőbe legalábbis tömegesen nem valók. Védelmezzük tehát e vidék karakteréhez tartozókat. Védelmezni kell a szép évtizedes fáinkat, de nem csak szóval, nem elég, ha ez irányban a Balaton Szövetség mindent elkövet, hanem szükséges, hogy ezt az egész Balaton vidéki intelligencia is magáévá tegye. A fásítás igen helyes, sőt elengedhetetlen, de a helyi viszonyokat tekintetbe véve: a modern parkosításnak mindenben a természethez kell simulnia. Kívánatos volna, ha különösen a déli partokon a vasútvonal és a víz között lehetőleg megóvnánk a szabad kilátást, mert most az utazóközönség orra előtt áll részben a villák tömege, részben a fenyőpiramisok sokasága (...). Igen aktuális, hogy most a rohamosan fejlődő Balaton-vidék minden építkezését, faültetést stb. lehetőleg helyes mederbe terelve, elejét vegyük a később csak többszörös költségen eszközölhető változtatásnak. Az építkezésekről szólva merül fel ezúttal is a sokat vitatott kérdés, hogy hol van a magyar karakter? Mikor ezen a szép tősgyökeres magyar vidéken svájci meg tiroli meg tudj' isten miféle villát látunk, el kell szomorodjunk. Megvan a mi művésziesen szép magyar építkezésünk, miért nem kultiváljuk? Csak azért, mert magyar? (...) Minek dúljuk fel a művészi harmóniát, amit sokszor századok alakítottak? Új helyen, új környezetben építsünk újat, de becsüljük meg a régi szépet is. Erre az összes nyugati államokban igen sokat adnak, ez teszi vonzóvá, idegenforgalmúvá. Valljuk be, nálunk nagy a nemtörődömség ilyen dolgokban is. Ezért van aztán az is, hogy nálunk sokkal műveltebb államok a népviseletét, háziiparát, művészetét megtartotta, fejlesztette, nálunk oly rohamosan pusztul mindez és fúl a gyári szürkeségbe (...) A Balaton partján mindenütt találunk lokális szépségeket. Maga a víz is ezer változatában élvezetes szépet nyújt, de a legkarakterisztikusabbak a rálátások. Ha a környező dombok, hegyek bármelyikére fölmegyünk, tágul a szemhatárunk s nagyszerű kilátás terül a szemünk elé. Megtaláljuk a monumentálisát, megtaláljuk az intimebb részeket egyaránt. Előttünk egy zöld hegyoldal, virágzó fákkal, mely mögött lebeg az ezer színt váltó víztükör, a végtelenségbe nyúlva tengerhatással, majd határolva a szemközti part kékes, szeszélyes hegyalakulásaival. E színpompát toll leírni, ecset megfesteni nem képes. Erdő koszorúzta, csodálatos hegyek, lejtőiken elszórt fehér faluk, hatalmas sziklatömbök, mezővel, szántófölddel fedett finom vonalú dombok váltakoznak. Ezeknek a természeti szépségeknek harmóniáját féltjük, amikor az építkezésekről beszélünk, amikor oly dolgok ízlése elrendezéséről szólunk, melyek látható nyomot hagynak a természetben."103 A tanulmányomba beépített hosszabb idézetek több célt is szolgálnak. Az olyan festőt, mint Boromisza Tibor, aki íróként, gondolkodóként is jelentős munkásságot fejtett ki, hiba lenne csak a szorosan vett festészeti tevékenységén keresztül bemutatni. Elmondhatná, tolmácsolhatná a szerző saját szavaira átírva, kurtítva is azt, amit és ahogy ő megfogalmazott, de azzal az olvasót fosztaná meg az eredeti ízektől, érvelésének, gondolatfűzéseinek hitelességétől. Boromisza a szavakon keresztül is úgy tud láttatni, „ábrázolni", megjeleníteni egy-egy festői témát, a színek, formák, hangulatok egymásba fonódó szövedékét, hogy mi is részesévé válunk átéléseinek, bárhol és bármikor történ103 Uo. 222 BOROMISZA TIBOR
