Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Jurecskó László: Boromisza Tibor festészete 1904 és 1918 között
Boromiszától további három, 1906-ban Nagybányán festett képet ismerünk.37 Ezeken már a síkszerűség, a dekorativitás, a kontúrozás jegyeit figyelhetjük meg. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött két képen (Szőlőszedők, Anya és gyermeke) kívül a Parkban címűn (9. kép) a művész mellőzi a fény-árnyék hatások bemutatását, színei intenzitását felfokozza és a perspektívát leginkább a síkok egymás mögé helyezésével éri el. A háttérben álló épület jellegének megfelelően a kép dekorativitása is erősödik, az előtér fáinak és a talaj élénk színeinek festéksávjaival pedig teljesen eltér a plein-air szemlélet képviselői által alkalmazottaktól. Stílusában ezektől különbözik és a technika továbbfejlesztéséről tanúskodik a minden bizonnyal nem Nagybányán készült Tavaszi fények című festmény (10. kép). A valószínűleg alföldi helyszín (esetleg Bácsalmás, Zenta vagy Jánoshalma) és a téma, a virágzó gyümölcsfa alapján feltételezhetjük, hogy ez a kép még nagybányai tartózkodása előtt, 1906 tavaszán készült és tanúskodik Boromisza kísérletező kedvéről, festészetét megújító próbálkozásairól. Egy impresszió adhatta az ötletet. A fehér virágú fa erős napfény által vetett árnyéka között megvillanó fehér foltok remekül kötik össze a festmény két részét, amelyeket elsősorban a kis festékfoltok alkalmazása teszi mozgalmassá. Ez a festésmód nem csak ezeknek a motívumoknak a megfestésénél jelentkezik, hanem a látszólag egységes színűnek tűnő fal, talaj és tető megfestésénél is jelentkeznek, előrevetítve Boromisza nagybányai képein megfigyelhető festéksávokra épülő műveit. Ezen a képén még az árnyék ábrázolása a vezérmotívum, de már csak apropó az általa előidézett különleges festői probléma kifejtéséhez. A kép alapján feltételezhetjük, hogy Boromiszát már Czóbel Nagybányára importált, illetve ott készült vad/fauves képei megismerése előtt is foglalkoztatta a festékfoltok alkalmazásában rejlő lehetőségek kibontása, a dekorativitás és a felfokozott intenzitású színek használata. Természetesen nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy párizsi tartózkodása alatt találkozott Czóbel Bélával, láthatta ekkor készült műveit, és csak később, önállósága hangsúlyozása megerősítése miatt nem említi ezt. A festmény alapján egyértelműen megállapítható, hogy neós festészet felé mutató, igen egyéni felfogású műről van szó, amelynek szerepe van a modern magyar festészet kialakulásában is. Párhuzamait a francia vadak korai képein találhatjuk meg (11. kép). A Boromiszáé mellett egy másik Nagybányára visszatérő művész lappangó képe is 2012-ben került nyilvánosságra. Bár Réti névsora nem említi, de Rum Attila monográfiájából eddig is tudhattuk, hogy Czigány Dezső ez év nyarát Nagybányán töltötte.38 Sajnos eddig nem ismertünk tőle ekkoriban készült képet. A most előkerült Nagybányai boglyák a Keresztheggyel című azonban bizonyítja egyrészt Czigány akkori jelenlétét Nagybányán, másrészt az új festészeti csoporthoz, a neósokhoz való csatlakozását is (12. kép). Lap Boromisza Tibor párizsi vázlatkönyvéből, 1905 Page from the Paris Sketchbook of Tibor Boromisza 37 Boromisza Tibor: Szőlőszedők, 1906 | olaj, vászon | 110 x 93,5 cm | J. j. 1.: Boromisza Tibor 1906 | Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 77.15 T 11 Boromisza Tibor: Anya gyermekével, 1906 | olaj, vászon | 73,5 x 63 cm | J. j. 1.: Boromisza Tibor, 1906 11 Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 58.70 T 11 Boromisza Tibor: Fiatal lány portréja, 1904 38 Rum Attila: Czigány Dezső, 2004. 40. o. BOROMISZA TIBOR 17
