Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
Boromisza Tibor fest a kilendyukú hídnál Tibor Boromisza painting at the Nine-arched Bridge ára", a három év alatt tizennyolc hónapra - akár egy kultúrantropológus - beköltözött vizsgált alanyai, a pusztai pásztorok közé, s a rekkenő, délibábos nyári hőségben, embert és állatot próbára tevő bogárinváziókban, viharokban, téli jeges fagyokban az ő félnomád életüket élte. A törzsménesből rendelkezésére bocsátott és többször megfestett Hatalom nevű lován (136. kép) bejárt több száz holdnyi területet, kivívta az idegenek felé általában zárkózott pásztorok bizalmát, barátságát. Voltak közöttük két-háromszáz éves pásztorcsaládok és régi hajdúnemesek leszármazottai is. Mindegyikük portréját megfestette. T apasztalati úton szerzett tudását és átéléseit vitte vászonra, vázlatolta rajzokkal és rögzítette feljegyzésekben, azaz igyekezett a képességeiből adódó összes eszközzel megragadni, az utókornak örökül hagyni ezt az Európában mind természeti, mind kulturális értelemben egyedülálló tájegységet, egy ősi foglalkozás és életforma még élő, de rohamosan pusztuló értékeit. Móricz Zsigmondhoz hasonlóan, aki a húszas évek elején járt először a Hortobágyon, majd attól kezdve többször visszatért oda, a festőt is megrendítette, hogy szemtanúja lett egy nagy múltú kultúra, értékrend, ősi foglalkozás és - mondjuk ki - egy embertípus felgyorsult pusztulásának. Boromisza itt a Hortobágyon sem motívumokat gyűjtött és írt át saját festői nyelvére, mint sok kortársa és a század második felének festői számosán,67 hanem dokumentálni akart, felrázni a közvéleményt, a huszonnegyedik órában cselekvésre késztetni a döntéshozókat. Ezért volt szüksége rokon gondolkodású festőtársakra. Bálint József68 és Harsányi György Lajos lelkesen álltak Boromisza mellé, de személyes és egzisztenciális okok miatt hamar el is maradtak mellőle. A debreceni születésű szobrász, Medgyessy Ferenc pedig Boromiszának tett ígérete ellenére mégsem csatlakozott hozzá, úgy látszik, hogy az idegen, „jött-ment festő nagyot akarását" ferde szemmel néző debreceni festők visszalépésre tudták hangolni a régi barátot.69 67 Török Katalin: Motiváció és értékrend. Folklorizmus a 20. századi magyar festészetben | In: Folklór és vizuális kultúra. Szerkesztette: Szemerkényi Ágnes | 2007 | 499-514. o. 68 A Bálint Józsefről 1909-ben festett Boromisza-portrét lásd: Nagybánya Képgaléria, 19. kép 69 Sőregi János: Alföldi kirándulások és tanulmányutak | 2002 | 95. o. BOROMISZA TIBOR 151
