Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Jurecskó László: Boromisza Tibor festészete 1904 és 1918 között
Boromisza családi hátterét, művészetének kialakulását, valamint kibővített életrajzát szerzőtársam, Török Katain könyve részletesen tárgyalja.7 Ebből most két fontos aspektust kívánok kiemelni, amelyek a gyermek, majd a fiatal ember művészet iránti elhivatottságát illusztrálják: az egyik a természet megélése, a természeti jelenségek megfigyelése és megörökítése, azaz a rajz fontossága, a másik a pályaválasztás ténye. Hasonlóan többgyermekes, nem túl jó anyagi viszonyok között élő nemesi származású családokhoz, a 19. század végi szokásoknak megfelelően a kisebb fiút általában papnak, jogásznak vagy katonának szánták. Mindhárom esetre találunk közvetlen példát a családban.8 Boromisza sem tiltakozott e kényszer szülte megoldás ellen, de elhivatottsága és művészet iránti elkötelezettsége azt eredményezi, hogy 1902-ben kilép a katonaság kötelékéből. A biztos megélhetést felcseréli a művészek sorsával, és ez a lépés nem nyeri el családtagjai egyértelmű támogatását. Feljegyzések című kéziratában9 megemlíti a Zentára érkező huszárszázadot és azt, hogy „akkor kaptak meg először a ló festői formái". Ezt aztán később cáfolja.10 Úgy tűnik, hogy a ló festése mégiscsak fontos volt a huszártiszt számára. Az akkorra már szatmári püspök dr. Boromisza Tiborról készített majdnem teljes alakos kép hátlapján egy festmény található előterében egy lóval11 (1. kép). A gyermekkori zsengék után első festményének eddig az Önarckép huszár uniformisban címűt tartottuk.12 A lovat ábrázoló hátlap azonban módosíthatja ezt a vélekedést. Felmerülhet a kérdés, vajon lehetséges e, hogy a püspök nagybácsi megfestésére egy korábbi műve hátlapját használta fel? Úgy gondolom, hogy igen. A festmény egy jó felkészültségű, de még akadémikus felfogású, anatómiai ismeretekkel rendelkező festő korrekt munkája. A kép erősen sérült, több nagyobb pergés látható rajta, aminek magyarázata lehet az alapozás hiánya, illetve nem megfelelő módja, azaz, nem kizárt, hogy a festő ekkor még nem rendelkezett megfelelő technikai tudással. Nem feltételezhetjük, hogy egy elismert egyházi személyiség mástól, mint unokaöccsétől elfogadta volna az ironikus felhangoktól sem mentes hátlapot. Ezek alapján a festményt Boromisza Tibor első ismert alkotásának tarthatjuk. Visszatérve a Feljegyzésekhez, korrigálnom kell korábbi véleményemet a két Münchent járt festőt illetően. Boromisza Fanta és Novák nevét említi. Novák Rezső 1883-ban, Fanta Alkony István 1884-ben született. Utóbbi valóban járt Münchenben, de elképzelhetetlen, hogy a századfordulón még csak húsz év körüli hadnagy művészetelméleti és esztétikai kérdéseket vitatott volna meg a 17 illetve, 16 éves festővel. A katonaság később Boromisza életében előnyökkel is járt. Leszerelése után fél nyugdíjat kapott, amely megélhetése egy részét biztosíthatta, amit az is alátámaszt, hogy hivatalos alkalmakkal készült fotóin, még leszerelése után is huszár uniformisban szerepelt. A balatoni festőkolónia tagjainak arcképei: Némethy Sándor, Boromisza Tibor, Unghváry Sándor. Balaton, 1908 Portraits of the Painters' colony at Lake Balaton: Sándor Némethy, Tibor Boromisza, Sándor Unghváry: Balaton, 1908 7 Boromisza Tibor önéletrajzi feljegyzései. Szerkesztette, a kéziratot gondozta és a bevezető tanulmányt írta Török Katalin, 2011 Itt kell köszönetét mondanom a művész legkisebb lányának, Boromisza Piroskának, aki fáradságot nem ismerve gondozza és bocsátja rendelkezésünkre a művész hagyatékában levő dokumentumokat. 8 Boromisza édesapja Boromisza János ügyvéd, nagybátyja dr. Boromisza Tibor püspök, Boromisza maga pedig huszártiszt. 9 Boromisza Tibor: Feljegyzések. Élet és Literatura, 1912. szeptember 15. 8. o. 10 Boromisza Tibor önéletrajzi feljegyzései. Szerkesztette, a kéziratot gondozta és a bevezető tanulmányt írta Török Katalin, 2011 I 121-127. o. 11 Boromisza Tibor: Ló tájban, 1900 k. 12 Boromisza Tibor: Önarckép huszár uniformisban, 1900 k. [ olaj, vászon | 50 x 35 cm | J. n. 10 BOROMISZA TIBOR
