Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
Lap az érsekújvári vázlatkönyvből, 1926 Page of the sketch book of Érsekújvár, 1926 Lap az érsekújvári vázlatkönyvből, 1926 Page of the sketch book of Érsekújvár, 1926 A Boromisza-anyagban két olyan példával rendelkezünk ez ideig, ahol ugyanaz a téma egymás mellé állítható akvarellben és olajban előadva. Az egyik a Dunavecsén készült Nyárfaerdő (67. kép) és az Erdei tisztás szénaboglyával (68. kép) műtárgy-páros, a másik az 1923-as keltezésű Kaszások (98., 99. kép) akvarellben és olajban megfogalmazva. Mindkét esetben feltűnően nagy a két műfajban előadott téma hasonlósága, szinte azonossága, de az akvarelleket mégsem érezzük az olajképet „szolgáló", azoknak alárendelt vázlatoknak. A két műtárgypár példája alapján talán nem túlzás az akvarellek mintájára magunk elé képzelni a hiányzó olajképeket. Azt persze nem tudhatjuk, hogy melyik akvarellnek volt olajban is megfestett párja, de azt feltételezhetjük, hogy amennyiben volt, az színeiben, hangulatában, képszerkesztésben erősen hasonlított rá. A Belvedere Szalonban megrendezett, 1924 eleji kiállítás után tavasszal már a Nyitra vidékén készültek Boromisza új képei. Holota Évával kialakult kapcsolata (1925 decemberében vette feleségül) terelte figyelmét az asszony szülőföldje felé. Az 1923-as pozsonyi kiállítás után, amelynek egy kiemelkedően szép darabja a Pozsony vára (122. kép), Boromisza 1924 tavaszán hosszabb időt töltött el a Nyitra mentén. Ekkor készültek cétényi, zoborhegyi, nyitrai, érsekújvári, nagykéri akvarelljei (123., 124., 125., 126., 127., 128. kép). Ekkor fedezte fel az érsekújvári Gugi utcában az ősi, faragott tulipános kapubálványfákat - volt közöttük százötven éves is - és az egymás mellett ülő, nádtetős házak kelő napot ábrázoló, faragott oromdíszeit. A látvány, hogy ti. élő gyakorlatban létezik még ilyen - múzeum az utcán, ahogy fogalmazott Boromisza - valósággal megbabonázta, és megerősítette abbeli hitében, hogy paraszti kultúránk kelet, azaz Ázsia felé mutató kulturális értékeit minden eszközzel meg kell menteni. A felismerést azonnal cselekvés követte: leírta, lerajzolta és megfestette azt, amit látott, akárcsak 1926-ban, amikor ismét hosszabb tanulmányúton járt ezen a vidéken, és amikor képeiből nagysikerű kiállítást rendeztek Érsekújváron. Huszonnégy oldalas vázlatfüzete a megörökített érsekújvári, kis- és nagycétényi paraszti épületek, épületrészek, díszítőmotívumok hiteles rajzai és a hozzájuk fűzött szöveges kiegészítések, magyarázatok révén a néprajztudomány kívánalmainak is megfelelne. Feljegyezte például - és követendő példának állította fel -, hogy Nyitra alatt, Kis- és Nagycétényben két, magyarok lakta faluban még új bálványfákat is faragtak ottjártakor. (Az 1926-os érsekújvári motívumgyűjtő vázlatkönyv külön érdekessége, hogy 1929-es keltezéssel, hortobágyi tartózkodása idejéből, egyeki, nagyiváni és balmazújvárosi nap-motívumos házoromzatok rajzai is találhatók benne). 106 BOROMISZA TIBOR
