Basics Beatrix: A motívumtól a képig. A magyar modernizmus festői nyelvének kialakulása (Szentendre, 2012)

a motívumok lassan átvették a nagy témák helyét. Előfordul, hogy egyetlen motívum és a hozzá tapadó vagy belőle sugárzó hangulat adja egy festmény tárgyát, azt a sajátos nézetet, ahogy egy festő megjeleníti a valósághoz fűződő viszonyát. A kiállítás a festői motívum elterjedését, majd lassú háttérbe szorulását és feloldódását követve mutatja meg, hogyan vált uralkodóvá az 1920-as évekre a teljes képmezőt azonos értékű felületként kezelő modern látásmód, és az azt megvalósító autonóm festői gesztus - többek között a szentendrei alkotók munkáiban is.

> A kiemelkedő életművekben gazdag századvégen alkotó magyar festők között Munkácsy Mihály volt a legismertebb. Ebben rendkívüli tehetsége, festészetének és egész személyiségének originalitása, bátorsága ugyanúgy szerepet játszott, mint a korszak művészeti központjának számító Párizsban aratott sikerei.

Festészete a kezdeti nagy témáktól az 1880-as években eljutott a bensőséges, intim motívumok szuggesztív megjelenítéséig. Vele egy időben, részben mellette, részben tőle függetlenül, számos magyar festő tanult vagy dolgozott Párizsban vagy Münchenben, elsajátítva egy korszerű festői látásmód elemeit. Hazatérve a kint tanultakat egybeolvasztották a honi hagyományokkal, megalapozva ezzel a modern magyar festészet témában, színhasználatban, festői gesztusokban egymásra rímelő nagy életműveit. A legismertebbek, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Ferenczy Károly, Réti István, Csók István, Mednyánszky László, Hollósy Simon, Czóbel Béla munkál mellett a kiállítás olyan kevésbé ismert festők munkáiból is bemutat egy-egy Jellemző darabot, mint Bihari Sándor, Fényes Adolf, Perlmutter Izsák, Glatz Oszkár, Ziffer Sándor vagy Perlrott-Csaba Vilmos.

> A kiállított anyag, miközben áttekintést nyújt a magyar művészek útkereséseiről, a hagyománytisztelet és

a megújító kezdeményezések párhuzamosan ható folyamatairól, egyben az alkotók egyéni érzelemvilágát, életszemléletét is tükrözi. A művészi érték és az átlagos korízlés találkozását is dokumentálva a tárlat hozzájárul a korszak szellemi életének feltérképezéséhez.

> Egy alkalmi kiállítás lehet némiképp független, felvállalhatja a modernizmust megalapozó életművek, festői lehetőségek egymás melletti, pártatlan bemutatását Munkácsy szimbolisztikus késői vásznaitól egészen a nagybányai neósokig.

A tanulságokat a néző fogja levonni.

role by 'official painting' and motifs slowly took over the place of great subjects. It may happen that only one motif and its atmosphere gave the subject of the painting, the special view of the painter's relation to reality. The exhibition follows the spread of pictorial motif and its disappearance by the 1920s with the change for the autonomous pictorial gesture - among others in the works of Szentendre painters.

> At the turn of the century, Hungarian painting was rich in talents among which Mihály Munkácsy was the most famous because of his originality and his successes in Paris. His subjects ranged from the great themes to intimate motifs. Simultaneously with him, several Hungarian artists studied in Paris, or in Munich and with them elements of a new pictorial view were spread. Returning home, they melt this into the home traditions founding this way modern Hungarian painting. The most famous were József Rippl-Rónai, János Vaszary, Károly Ferenczy, István Réti, István Csók, László Mednyánszky, Simon Hollósy, Béla Czóbel but works of less famous artists, like Sándor Bihari, Adolf Fényes, Izsák Perlmutter, Oszkár Glatz, Sándor Ziffer or Vilmos Perlrott-Csaba are also displayed.

> The works give an overview on the process of finding their way among paths of tradition and innovation documenting the encounter of artistic value and the taste of the age.

> The exhibition aims at being independent and keeping a distance displaying the different works founding modernism. The lesson would be drawn by the visitors.