Simonffy Márta: Tér Pontok. II. Szobrász Biennálé, MűvészetMalom, Szentendre 2012. (Budapest, 2012)

tó a résztvevők nemzedéki hovatartozása, és ugyanígy meghatározható a különböző műcsoportok, művészeti stratégiák megjelenése, alkalmasint markánsan követhető azok alakulása. A középgeneráció Tanítvány és középgeneráció Mester láthatatlan hálózata a szerves fejlődés ívét vetíti ki, mintegy kitapinthatóvá téve évtizedek összefonódását előkép-tanítvány viszonyában. Bemutatja az egyéni kézjegyek finom formálását a Mestertől elsajátított alappozíción, mutatja a Tanítvány kitörését, s ezzel együtt a Mesterrel folytatott dialógusát. Tény, hogy leginkább azzal a műcsoporttal és művészeti szemlélettel találkozunk, mely akár elvont, akár figurális formákból építkezik, az esztétikum és művészet immanens törvényeinek feszegetését helyezi az alkotás centrumába, és szemérmesen a háttérben marad az a személyes állásfoglalás, amely esetleg történetet, életrajzi momentumot

tematizálna. Erre az alkotási koncepcióra erősít rá a felhívás témája: Tér > pontok. A Tér és Pontok viszonyának megnevezése mint elvont fogalmi rendszer nagyvonalúan szabadon hagyja a szobrászat aktuálisnak tűnő, de örök lehetőségeit. A tér és annak pontjai mint az anyag összetevőinek szimbolikus megfogalmazása a téri plaszticitást ugyanakkor nem teszi kötelezővé. így kinyílt a feladat értelmezéséhez az az útvonal is, mely jól jellemzi a mai szobrászat inspirációs forrását: a korszak képiségét és e képi világok hatásának feldolgozását.

Jelen biennálé jól tükrözi a klasszikus szobrászati hagyományok elegáns folytatását és a korszellem hatását egyaránt. Ennek felfedezéséhez jó lehetőséget nyújt a jelenlegi, közel 180 művet felsorakoztató kiállítás. Bízzunk a kiállítás sikerében és népszerűségében, a kortárs magyar szobrászat életteli megújulásában.

Fabényi Júlia