Klemmné Németh Zsuzsa (szerk.): Triznya Mátyás 1922 - 1991 (Szentendre-Zebegény, 2012)

található otthonába. Zsuzsa finom pizzával várt minket, ami kihűlt, mert természetesen eltévedtünk Rómában, mint gyakorlatlan utazók, akik örültek, hogy háromévenként kaphattak ablakot kék útlevelükbe. Mindezek ellenére olyan otthon éreztük magunkat néhány perc után náluk, mintha mindennapos vendégek lennénk ezen a „magyar szigeten Rómában”, ahogy A Triznya kocsma című könyv7 elején olvashatjuk sajátos irodalmi szalonjuk tömör meghatározását. Már a kávénál tartottunk, mikor Zsuzsa odasúgta nekem, hogy Matyi nagyon szeretne egy kiállítást a Szőnyi múzeumban, Zebegényben. Természetesen, mint naiv, ifjú muzeológus rávágtam, hogy miért ne, hiszen Triznya Mátyás is Szőnyi tanítvány volt. S a következő év tavaszára csodák csodája, létrejöhetett a kiállítás, talán a közeledő rendszerváltás előtti enyhülő légkörnek köszönhetően. A megnyitó ünnepség zarándoklattá változott, több százan szorongtak a Szőnyi ház szűk szobácskáiban, mindenki szerette volna látni Matyi képeit - ami ilyen körülmények között nem nagyon sikerült — de legfőképpen a Triznya házaspárt üdvözölni, újra megköszönni kedvességüket a római fogadtatásért és vendéglátásért.

Sajnos az elkövetkező években Matyi beteg lett, bár mindvégig megőrizte jó kedélyét és festett is. 1991. október 18-án, a festők védőszentje napján hunyt el Rómában, hamvai a zebegényi temetőben nyugszanak.

A zebegényi tárlat után többször volt kisebb-nagyobb kiállítása Magyarországon, 2002-ben, az Olaszországi Magyar Kultúra Eve keretében, a városmajori Hegyvidék Galériában, és Tihanyban, a Bencés Apátságban. 2005-ben a Szentendrei Képtárban közel százötven mű rajzolta fel Triznya Mátyás teljes fes-7 Szőnyi Zsuzsa: A Triznya-kocsma, Kortárs Kiadó Bp. 1999.

13