Kopin Katalin (szerk.): Jel - Tranzit. Bartl József kiállítása. Művészetmalom, Szentendre. 2012. november 23 - 2013. január 27. (Szentendre, 2012)
A gimnázium befejeztével Bartl József számára egyértelmű volt a képzőművészeti tanulmányok folytatása, így 1952-ben gimnáziumi osztálytársaival (Major János, Kovásznai György, Keserű Ilona, Perczel Antónia, Gönczi Béla) együtt felvételiztek a Képzőművészeti Főiskola festő szakára. Megfelelő szakmai előképzettségüknek köszönhetően a teljes osztályt felvették a főiskolára, ám a reményteljes várakozást hamarosan kiábrándultság váltja fel, hiszen a gimnázium nyitott, kreatív légkörével szemben itt megcsontosodott, dogmatikus oktatói felfogással szembesülnek. A FŐISKOLA IDŐSZAKA BARÁTI KAPCSOLATOK, A TÁJÉKOZÓDÁS ELSŐ LÉPÉSEI Bartl József 1952-ben kezdi meg főiskolai tanulmányait, az első évben a weimari Bauhausban iskolázott mester, Pap Gyula a tanára. A második évet már Bán Béla irányítása alatt kezdi, de az év végén a kollégáival kialakult konfliktus miatt Bán távozik a főiskoláról. Ekkor Bartl József és növendéktársai Bortnyik Sándorhoz fordulnak azzal, hogy a frissen diplomázott Csernus Tibort szeretnék felkérni mesterüknek. Természetesen Bortnyik nem veszi komolyan a kérést, és Fónyi Gézát9 jelöli ki mesterüknek. Fónyi nem találja a megfelelő hangot tanítványaival, számon kéri rajtuk az egységes, szürke tónusokba hajló színvilágot, mellyel sem Bartl, sem növendéktársai nem tudnak azonosulni. A mester és tanítványai közötti szemléletbeli eltérés több konfliktus okozója is volt, amelyek következtében Fónyi év végén megbuktatja Bartl Józsefet, műveit nem engedi kiállítani a növendék kiállításon. Találó az a megállapítás mellyel Kovásznai György jellemzi a Fónyi osztályban uralkodó szemléletet: „ha az ember bevisz egy almát a Fónyi osztályába, óra végére az is megszürkül".]0 Bartl ekkor Bernáth Aurélhoz fordul, aki megpróbál közbenjárni érdekében Bortnyik Sándornál, de az egy éves halasztáson nem sikerül változtatni. A művész nem tölti tétlenül a kényszerű szünetet, a Sortex gyár soroksári művészeti szabadiskoláját látogatja, ahol Iván Szilárd a mestere, valamint a Vörös Csepel Gyár művészeti iskoláját llosvai Varga István irányítása alatt. A következő tanév elején, 1957-ben, az elmúlt év során készült munkáival a főiskola bizottságához fordul, amely megszavazza tanulmányai folytatását. Korábbi ígéretéhez híven Bernáth Aurél felveszi az osztályába, ahol teret kap a tiszta színek, az erőteljes kolorit használata. Ezen a ponton érdemes röviden kitérni Bernáth sokat vitatott, de kétségtelenül nagy hatású pedagógusi tevékenységére. Bernáth Aurél az egykori Gresham-kör meghatározó alakja és alapítója volt, aki az 1920-as években maga is kitérőt tett az expresszionista-absztrakt kísérletek irányába.11 1945-ben nevezték ki a Képzőművészeti Főiskola tanárává. 1948 és 1949 között a Magyar Művészet c. folyóirat szerkesztője volt. Oktatói tevékenységének megítélése ambivalens, az 1956 utáni időszak némileg fellazuló kultúrpolitikai légkörében beemelte és kanonizálta az addig hivatalosan kritikával illetett nagybányai festők stílusát, és egyedüli követendő példaként állította tanítványai elé a posztimpresszionizmus értékeit. Bár ezzel sikeresen kitágította az ötvenes évek elején diktált szocreál behatárolt tematikai- és stíluskereteit, 1957-től az 1960-as évek végéig bebetonozta a posztimpresszionizmust, mint festészeti ideált a képzőművészeti oktatásban. Ellentmondást nem tűrő, meggyőződéses pedagógiai elveinek megfelelően „börtönőrként"12 állt a vártán, a fáradt, kiüresedett posztimpresszionizmust őrizve, konzerválva. A Bernáth „köpönyegéből kibújt" festőgenerációk is eltérő módon ítélik meg mesterüket, érdemes itt újra idézni Bartl József legkedvesebb barátját, Kovásznai Györgyöt: „A Gimnáziumban a széles látókörű Z. Gács György, a komoly, emberséges Kántor Andor, a nagy tudományú Sebestyén Ferenc, a Főiskolán a rideg és kíméletlen Fónyi A „soroksári csirkesütésen" készült pillanatfelvétel, balról jobbra: Juhász Sándor, Korniss Dezső, id. Bartl József, Misch Adóm, id. Bartl József né, 1965 A snapshot taken at a chicken barbecue in Soroksár, from left to right: Sándor Juhász, Dezső Korniss, József Bartl Sr., Ádám Misch and Mrs. Bartl, 1965 Id. Bartl József és Korniss Dezső Soroksáron, 1965 József Bartl Sr. with Dezső Korniss in Soroksár, 1965 9 Fónyi Géza életművéről bővebben lásd: Aradi Nóra: Fónyi Géza. Corvina Kiadó, Budapest, 1965; Fónyi Géza festőművész kiállítása, Műcsarnok, 1969 (Kiállítási katalógus); Fónyi Géza kiállítási katalógusa, Magyar Nemzeti Galéria, 1979. 10 Iványi-Bitter Brigitta; Kovásznai. Vince Kiadó, Budapest, 2010. 30. o. 11 A művészről bővebben lásd: Rum Attila: Bernáth Aurél. Kossuth Kiadó, 2009; oktatói megítéléséről: Rieder Gábor: A magyar szocreál festészet története 1949-1956. Ideológia és egzisztencia. Doktori disszertáció, ELTE, 2012. Kézirat. 12 Kovács Péter elemzi találóan tanulmányában a Gresham kör tagjainak szerepét a főiskolai oktatásban: „(...) az egykori greshamisták 1954 után bizony maguk is beálltak a nbörtönőrök« sorába, s ezután ők vigyáztak a legjobban arra, hogy a kibővült karám korlátáit többé senki meg ne bontsa!" Kovács Péter: Lenin a háztetőn - Hivatalos művészet az ötvenes években. In: A második nyilvánosság. XX. századi magyar művészet, i. m. 166 o. 9
