Eliost, Karen (szerk.): Szombathy. Városjelek 1971 - 2012. Művészet Malom, Szentendre, 2012. szeptember 28 - november 11. (Szentendre, 2012)
tépések
tépések A tépés a művészetben sajátos modernista vívmány, a décollage művelőinek alapvető nyelvi módszere. Letépni, megsemmisíteni, de nem kötelezően egészen, hanem csak részleteiben, nyomokat hagyva a képi felületből; lebontani az eredeti állapotot, új művet alkotni annak lerombolt elemeiből, a dekonstrukcióból. Jelen gyűjteményben olyan tépések találhatók, amelyek túlnyomórészt a lacérationnal (tépés, szakítás), kisebb mértékben pedig az affiches lacrés-\ia\ (hasított plakátok) mutatnak rokonságot. Legnagyobb mértékben a szerzőiséget tekintve különböznek magasművészeti párhuzamaiktól, mivel egytől egyig ismeretlen emberek beavatkozása következtében jöttek létre. Mint ahogyan a könyvben található összes képi példa mögött is az „utca ismeretlen embere” áll. ripping & tearing A specific achievement of modernist art, ripping and tearing is the fundamental linguistic method of the practitioners of décollage: the pictorial surface is ripped and destroyed, even if not necessarily fully, leaving visible traces of the initial surface. The original state is deconstructed, and a new artwork is created from the thus decomposed elements, from deconstruction. The present collection is comprised of examples of this method, which can be said to be akin to lacération (tearing), and to a lesser extent to affiches lacrés (ripped posters). It is mostly the aspect of authorship that differentiates these examples from their high-art analogues, because all these pieces are the result of interventions by unknown people, just as we can find the "unknown man-of-the-street” behind all the other visual examples included in this book.
