Eliost, Karen (szerk.): Szombathy. Városjelek 1971 - 2012. Művészet Malom, Szentendre, 2012. szeptember 28 - november 11. (Szentendre, 2012)

A város törlődő jelei

mint a foglyok által az eltelt napok jelöléseként a cella falába vésett rovátkák, vagy mint a gyermekek növekedését jelző időszaki jelöléseink. Csakhogy ezek a vonalak mindenféle a priori jelentés nélkül, pusztán véletlen és figyelmetlen tettek révén keletkeztek. De akár képzeletbeli hieroglifáknak is láthatjuk őket, akárcsak a hollywoodi filmek végén megjelenő feliratot: bármilyen hasonlóság valós, létező nyelvi rendszerekkel csupán a véletlen műve.

Amennyiben az urbánus környezet üres hirdetőtáblái megfeleltethetők a véletlenül keletkezett installációs művészetnek, illetve a kitörölt plakátok és színminta-próbálkozások értelmezhetőek a modernista festészet véletlenszerű előfordulásaiként, a csőtekervények pedig akaratlan hely-specifikus szobrászatként, akkor a művész által fotón rögzített vonalsorozatok minden bizonnyal a nem-szándékos rajzolás esetei. Jóllehet a kültéri felületeket birtokba vevő hullámok, vonalak és körök nem szándékos emberi tettek nyomán jöttek létre, látóterünkben mégis felismerhető alakzatokká állnak össze. A művész felhívja rájuk a figyelmet, a biztos feledéstől mentve meg őket ezzel a minimális gesztussal. Nemcsak hogy tárgyat nem hoz létre, de még csak be sem avatkozik a fizikai világba. Lehetőséget teremt viszont arra, hogy a talált helyzetek költészete napvilágra kerüljön és figyelmet kapjon. A játszótér betonjára rajzolt krétajeleket elmossa az első eső. A hasonlóan kérészéletű vonalakat viszont a konceptuális állagmegőrzés ökológiai tettével gondjaiba veszi a művész.

Maja és Reuben Fowkes