Herpai András (szerk.): Kovács Margit Kerámiamúzeum, Szentendre (Szentendre, 2012)
Kádár Kata (1962 к.) Mázas terrakotta relief, 107x75 cm Ltsz.: 96.108.1. A kép témája eredetileg egy XVI. századi széphistória volt, melynek vezérmotívuma már Boccaccio Dekameronjában is feltűnt. A faliképet inspiráló forrás azonban a számos variánsban ismert erdélyi népballada volt: „Hallunk jó újság van de neked rossz vagyon Mett Kádár Katának immán vége vagyon A te édös anyád ötét elvitette Feneketlen tóba belé is vetette Jó pásztor mutasd meg hol vagyon az a tó Arányim mind tiéd a lovam s a hintó El is mönének ők a tónak széjire Kádár Kata leiköm szőj égyet itt vagy-é A tóba megszólalt Kádár Kata neki Hézzája beugrók hamar Gyula Márton Édes annya vizi búvárokat küdött Megkapták meghalva összeölelkezve Egyiköt temették ótár eleibe Másikat temették ótár háta mögé A kettőből kinőtt két kápona-virág Az ótar tetejin összekapcsolóttak Az annyok odamönt le is szakasztottá A kápóna-virág házzá így szólala Átkozott légy átkozott légy Édes anyám Gyulainé Éltömbe rossz vótál Most is meggyilkótál.” A dombormű a művész 1960-as években egyre gyakoribbá váló, drámai hangvételű murális alkotásainak jó példája. A halott szerelmesek tudatosan naiv térszemlélettel ábrázolt, vízszintesen egymás fölé helyezett alakja a népballadák tömör, egyszerű szerkezetével párhuzamba állítható magyar pásztorfaragások figurafelfogását idézi. A faliképek anyaga ezekben az években szinte kizárólag az égetés következtében matt, terrakotta színű samottos agyag, amelyet a már ritkábban előforduló barna pácok helyett fehér, türkiz és zöld pasztell színű engobe festékekkel díszít a művész. Kata Kádár ( um 1962) Glasiertes Terrakotta-Relief, 107x75 cm, lnv.Nr.:96.108.1. Das Thema des Bildes war ursprünglich eine Versnovelle aus dem 16. Jahrhundert, deren Leitmotiv auch schon im Dekameron von Boccaccio auftauchte. Die das Wandbild inspirierende Quelle war allerdings eine in zahlreichen Varianten bekannte Volksballade aus Siebenbürgen. „Was gibt es neues im Dorf?“ „Ich habe nichts anderes gehört, Als dass man Kata Kádár ums Leben brachte, Kata Kádár ums Leben brachte, Sie in den abgrundtiefen See stieß.“ Er ging hin zu diesem Ort, Setzte sich am Seeufer nieder: „Lebst du, meine Rose, oder starbst du, Oder dachtest du an mich?“ „Wederlebe ich, noch sterbe ich, Einzig an Dich denke ich!“ Sein Herz war von Kummer erfaßt, Er sprang in den grossen See. Aus ihm wuchs eine Levkoje Aus ihr ein Rosmarin, Beide wuchsen hoch und lange, Bis die beiden sich umarmten. Frau Gyulaihat dies gesehen, Beide riss sie heraus Und zerstampfte sie mit dem Fusse. Da sprach die Blume: „Der Herr des Himmelssoll sie schlagen, Die verdirbt die Liebe, Im Leben gabst du mir keine Ruhe, Auch nach meinem Tode kann ich nicht ruhen.“ Das Relief ist ein gutes Beispiel für die in den 60-er Jahren immer häufiger werdenden muralischen Werke mit dramatischer Stimmung von Margit Kovács. Die toten Verliebten wurden bewußt naiv dargestellt und die waagerecht übereinander angebrachten Figuren zitieren mit dem gedrungenen, einfachen Aufbau die Figurenauffassung der Schäferschnitzereien von Ungarn. Das Material der Wandbilder war infolge des Brennens in diesen Jahren fast ausgesprochen 46
