Herpai András (szerk.): Kovács Margit Kerámiamúzeum, Szentendre (Szentendre, 2012)
Menyasszony öltöztetés (1953) Engobe festésű, mázas, cementbe ágyazott terrakotta falikép, 210x102 cm Ltsz.: 96.53.1. A monumentális falikép a magyar népviseletek közül az egyik legdíszesebbet, a matyó női öltözéket jeleníti meg. A kép felületét szinte teljesen kitölti a puffasztott fehér ruhában ülő, fején pazar gyöngyös pártát viselő menyasszony, kezében liliomszál, a tisztaság és az ártatlanság jelképe. A jellegzetes, pomponos főkötőt és sötét alapszínén hímzett ruhát viselő idősebb asszony az utolsó szalagokat tűzi a menyasszonyi pártába. A mü megvalósítása során Kovács Margit visszatért az 1938-ban készült, cementbe ágyazott faliképek technikájához, az alap itt azonban műkő, amelyet az öntés után még vésővel megdolgoztak, szép faktúrájú, egyenletes hátteret biztosítva a matt engobe festékekkel és a fényes mázakkal színezett kerámiaformáknak. A faliképen egy párosító típusú magyar népdal harmadik sora olvasható, a dal részlete: „Hopp ide tisztán, szép pallútt* deszkán; Nem leszek többé nyoszolyó leány Ha leszek, leszek, menyasszony leszek, Annak is pedig legszebbje leszek. * palló, padló Ankleidung der Braut (1953) Mit Engobe bemaltes, glasiertes, in Zement eingebettetes Terrakotta-Wandbild, 210x102 cm Inv.Nr.: 96.53.1. Dieses monumentale Wandbild zeigt eine der reich verziertesten ungarischen Trachten, die Frauentracht der Matyó. Fast das ganze Bild wird von der im aufgebauschten, weißen Kleid sitzenden, auf dem Kopf einen reich verzierten Jungfernkranz tragenden Braut ausgefüllt, die in ihrer Hand eine Lilie hält, das Symbol der Reinheit und Unschuld. Die charakteristische, eine Flaube mit Pompons und ein auf dunklem Grund gesticktes Kleid tragende ältere Frau steckt die letzten Bänder an den Jungfernkranz der Braut. Im Verlauf der Herstellung des Werkes kehrte Margit Kovács zur Technik der 1938 in Zement eigebetteten Wandbilder zurück, das Grundmaterial ist hier allerding Kunststein, der nach dem Guß noch mit einem Meißel bearbeitet wurde, und sicherte mit der schönen Fraktur einen gleichmäßigen Hintergrund für die mit Engobe und glänzender Glasur kolorierten Keramikformen. Auf dem Wandbild ist die dritte Zeile eines ungarischen Volksliedes zu lesen, dessen Text lautet: „Hoppla! nun springe, spring auf das Brettlein! Nein, nein, Brautjungfer, das will ich nicht sein! Geh ich zur Hochzeit, will ich die Braut sein, Schönste von allen werd ich gewiß seinГ 40
