Herpai András (szerk.): Kovács Margit Kerámiamúzeum, Szentendre (Szentendre, 2012)

Árpád-házi szentek (1938)

mintázott, engobe festésű, mázas terrakotta fülkerelief,

62x310 cm, Ltsz.: 74.198.1.-202.1.

A nagyméretű mű abban az évben készült, melyben az államalapító Szent István király halálának 900. évfordulójára emlékezett Magyarország. Az évforduló alkalmából Budapesten rendezték meg a 34. Eucharisztikus Világkongresszust. Mindkét esemény jó lehetőséget teremtett új egyházművészeti és vallási tematikájú alkotások megszületésére, különféle művészeti pályázatok kiírására. A Műcsarnokban Szent István tiszteletére kiállítást is rendeztek. Kovács Margit műve ezeknek az eseményeknek a kapcsán született.

A középkori művészet stílusjegyeit hordozó kompozíción Kovács Margit az első magyar uralkodó dinasztia (1000- től 1301-ig), az Árpád-ház szenté avatott tagjait - Imrét, Erzsébetet, Istvánt, Margitot és Lászlót - trónoló illetve ülő pozícióban mintázta meg. A szenteket ábrázoló művének egymás mellé helyezett fülkereliefjeit úgy fogják közre az angyalok síklapjai, mint az ógörög klasszikus templomok homlokzatán az architráv fölötti frízen a triglifek a metopékat. Jobb- és baloldalon hatszárnyú, ebből kettőt szorosan a testükre borító, azzal mintegy „betakaródzó” kerubok állnak. Szent Imre és Erzsébet között Szent György sárkányölő alakja látható, majd a három arkangyal következik: Mihály a karddal, Gábriel a tekerccsel és sötét (úti) köpenyében Raffael.

Szent Imre (1000 és 1007 között -1031) - Szent István király és Bajor Gizella királyné két fia közül ő érte meg a férfikort. Rendkívül gondos nevelést kapott, 15 éves koráig szüleitől, majd 7 éven át Szent Gellért bencés szerzetes, püspök vezetésével. Szent István személyes útmutatást is írt fiának Institutio morum - Intelmek Imre herceghez címmel. Imre herceg megnősült, feleségéről nincs pontos adatunk, de bizonyos, hogy mindketten szüzességi fogadalmat tettek. Imre attribútuma ezért a liliom, a tisztaság, ártatlanság jelképe. 24 éves korában egy vadászaton vadkan sebezte halálra. Nem zárható ki a politikai gyilkosság sem: II. (Szent) Henrik halálával férfiágon kihalt a bajor uralkodó ház, s nőágon Imre is az egyik lehetséges utód volt. 1083-ban nevelőjével, Gellérttel és apjával, Szent Istvánnal együtt avatták szentté.

Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231) - II. András (Endre) király és Meráni Gertrúd leánya, IV. Béla király testvére volt. Négy éves korától Wartburgban élt, Türingiai Hermann, majd annak halála után öccse, Lajos

Die Heiligen des Arpad-Hauses (1938)

Modelliertes, mit Engobe bemaltes, glasiertes Terrakotta- Nischenrelief, 62x310 cm, Inv.Nr.: 74.198.1.-202.1.

Dieses großformatige Werk wurde in dem Jahr hergestellt, als Ungarn dem 900. Todestag des Staatsgründers Hl. König Stephan gedachte. Aufgrund des Jahrestages wurde in Budapest der 34. Eucharistische Weltkongreß abgehalten. Die beiden Anlässe boten eine gute Gelegenheit zur Herstellung neuer Werke der Kirchenkunst und solche mit religiösen Themen, wozu unterschiedliche Kunstausschreibungen angezeigt wurden. In der Kunsthalle wurde zu Ehren des Heiligen Stephan eine Ausstellung arrangiert. Das Werk von Margit Kovács entstand in Verbindung mit diesem Ereignis.

Auf der mittelalterliche Kunststile beinhaltenden Komposition modellierte Margit Kovács die heilig gesprochenen Mitglieder der ersten Herrscher-Dynastie von Ungarn (von 1000 bis 1301), des Arpad-Hauses - Imre, Elisabeth, Stephan, Margit und László - in thronender, bzw. sitzender Position. Die die Heiligen darstellenden nebeneinander angebrachten Nischen-Reliefs werden so von den Engeln darstellenden Flächen zusammengehalten, wie die Triglyphen die Metopen an der Fassade der klassischen altgriechischen Tempel auf den Friesen über dem Architrav. Rechts und links stehen die siebenbeflügelten, zwei ihren Körper „bedeckenden“ Cheruben. Zwischen dem Heiligen Imre und der Heiligen Elisabeth ist die Figur des Heiligen Georgs zu sehen, dem die drei Erzengel folgen: Michael mit dem Schwert, Gabriel mit der Schriftrolle und im dunklen (Reise-) Umhang Raphael.

Der Heilige Imre (zwischen 1000 und 1007- 1031) — erreichte als einer der Söhne des Königs Heiliger Stephan und der Königin Giselia von Bayern das Männeralter. Er erhielt bis zum Alter von 15 Jahren eine außergewöhnliche achtsame Erziehung von seinen Eltern, und anschließend 7 Jahre lang vom Mönchen und Bischof des Benediktinerordens, dem Heiligen Geliert. Der Heilige Stephan schrieb eine persönliche Weisung Institutio morum für seinen Sohn- mit dem Titel Weisungen für Prinz Imre. Der Prinz heiratete, doch von seiner Frau besitzen wir keine genauen Angaben. Sicher ist aber, daß beide ein jungfräuliches Gelöbnis ablegten. Darum ist das Attribut von Imre die Lilie, das Symbol der Reinheit und der Unschuld. Im Alter von 24 Jahren verletzte ihn ein Eber tödlich auf einer Jagd. Aber ein politischer Mord ist auch nicht ausgeschlossen: durch den Tod des (Heiligen) Heinrich II. starb das bayrische Herrscherhaus aus, und unter dem weiblichen Zweig war auch Imre ein möglicher

36