Herpai András (szerk.): Kovács Margit Kerámiamúzeum, Szentendre (Szentendre, 2012)

Kenyérszegő (1952)

Korongozott, mintázott, engobe festésű, mázas terrakotta körplasztika, 107 cm Ltsz.: 74.71.1.

A művész a 40-es évek végén kezdett nagyméretű korongozott szobrokat készíteni. Az első műve ebben a műfajban a Szoptató Madonna (1948) volt. Kovács Margit ezekről a szobrokról nyilatkozva mondta, hogy a „fazekas mindig az edényből indul ki”.

Az alkotóelemek (szoknya, törzs, fej, karok) nem kevés fizikai erőt is igénylő korongon történő megformálása után statikai szempontból is bravúrosan építette fel a változatos, gyakran aszimmetrikus kompozíciókat. Ezek a művek - amelyek kis szériás öntvényekként, különböző méretekben és színvariációkban sokszorosítva a 60-as években megvásárolhatók voltak - nagymértékben hozzájárultak a művész máig töretlen népszerűségéhez.

A néphagyományban - és gyakran még a mai katolikus családokban is - a kenyér megszegése (az első szelet levágása) a családfő vagy a ház asszonya által elvégzendő rítus: a kenyér aljára késsel keresztet rajzolnak, jelezve, hogy az Isten adománya, és csak ezután szelik (szeletelik) fel.

Brotanschneidende (1952)

Auf der Drehscheibe hergestellte, modellierte, mit Engobe- Malerei verzierte, glasierte Terrakotta-Rundplastik, 107 cm Inv.Nr.: 74.71.1.

Die Künstlerin begann am Ende der 40-er Jahre mit der Herstellung von großformatigen, auf der Drehscheibe hergestellten Skulpturen. Ihr erstes Werk in dieser Kunstgattung war die Stillende (1948). Margit Kovács sagte über diese Figuren, daß „der Töpfer immer vom Topf ausgeht“.

Nach der auch bedeutende körperliche Kraft beanspruchenden Gestaltung der einzelnen Teile (Rock, Rumpf, Kopf, Arme) auf der Drehscheibe baute sie auch aus statischem Gesichtspunkt bravourvoll die abwechslungsreichen, häufig asymmetrischen Kompositionen auf. Diese Werke - die in den 60-er Jahren als Guß in kleiner Serie, in unterschiedlichen Größen und Farbvariationen vervielfacht zu kaufen waren - trugen in großem Maße dazu bei, daß die Künstlerin bis zum heutigen Tag genauso populär ist.

In der Volkstradition - und auch häufig noch in den Familien mit christlichem Glauben - ist das Brotanschneiden ein vom Familienhaupt oder der Hausfrau durchzuführendes Ritual: auf den Boden des Brotes zeichnen sie mit dem Messer ein Kreuz, mit dem sie andeuten, daß es eine Gabe Gottes ist, und erst dann schneiden sie das Brot in Scheiben.

28