Herpai András (szerk.): Kovács Margit Kerámiamúzeum, Szentendre (Szentendre, 2012)
2. terem Az autonóm művész Az 1940-es évek A harmincas évek végétől amerikai megrendelésre használati tárgyakat, vázákat készít. Ez a tevékenység anyagi biztonságot nyújt számára és elősegíti művészi önállóságának megerősödését. így válik lehetővé, hogy édesanyjával Budapesten a Pozsonyi út 1. szám alá költözzön, ahol már saját kemencéjében égetheti kisebb kerámiáit. 1942-ben ismét a Tamás Galériában mutatja be eddig elkészült alkotásait, amelyek mind tematikai, mind technikai szempontból tükrözik széleskörű érdeklődését és műveltségét. Nagyméretű faliképéin a monumentalitás igényével megformált alakjai hol hangsúlyosan plasztikusak, hol síkszerű dekorativitást mutatnak. Korongolt körplasztikáin egyre többször engedi, hogy a korongozás technikájából adódó formai megoldások tisztán érvényesüljenek. A harmincas évek intim, visszafogott jellemábrázolása most még kifejezőbbé válik, és egyre több jelentésréteget hordoz. A korábban külön-külön megjelenő bizánci, román, gótikus hatások szintézisben forrnak össze. Az 1940-es évek utolsó éveiben készült Családi fényképalbum sorozatában a a művész gyermekkorának kispolgári világát idézi vissza, a figurák önfeledt, üde bájában, színes mázas díszítésükben a nosztalgia és az irónia, időnként a szatíra elemei ötvöződnek.
