Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL délután esik. Már ki nem állhatjuk az esőt, úgy látszik, ez a sok hegy miatt van. — Szombaton megjött három szeretetcsomag, képzelhetitek, hogy örültünk. Egyet idehozott a postás, Frau Heckel aláírta, ez volt a három doboz csoki. A másik kettőért Matyi elment egyedül, alig adták neki oda, mert nem az a feladó volt, amit ő mondott, végül egy kedves fiatalember mégis rászánta magát és kiadta. Rögtön kinyitottuk az egyik üveg bort, Heckelnét is megkínáltuk, azt mondta, hogy ilyen jót életében nem ivott. Tényleg nagyon finom, sokkal jobb, mint amit vendéglőkben lehet Pesten kapni. Sajnos egy üveget már elfogyasztottunk, tekintettel az ünnepekre. [...] Nagy megdöbbenéssel olvastam, hogy fogyókúráztok, ki fogja megenni a kacsákat? Jó lenne, ha lepréselve el lehetne küldeni őket levélben. Kösz a címeket, a Piri féle rokont nem keressük fel, csak ha véletlenül valamire szükség lenne. Firenzei és Velencei kalauz jó lenne, talán fel lehet adni ajánlott levélnek úgy, mint az indexeket és akkor lehet egybe küldeni. Igaz, hogy jó így külön is, megvan az összes részlet. Tegnap, Pünkösd vasárnap elmentünk a dómba, már messziről láttuk, hogy nagy tömeg van, mert bérmálás lesz. Mi is bementünk a templomba, fehérruhás kislányok és kisfiúk, meg bérma-és egyéb szülők tömege volt, inkább kimentünk. Minden bérmálkozó kocsival érkezett, némelyik autón, de a legtöbb konflison és az autók és konflisok mind fel voltak díszítve fehér virággal. A konflis fedele ki volt nyitva és a széle csupa fehér pünkösdirózsa és így ült benne a család. Utána az összes cukrászda tele volt bérmáltakkal és a bérmaszülők fizették a fagylaltokat. Olyan helyes város ez a Graz, minden vasárnap és ünnepnap van valami esemény, az ember úgy érzi, mintha 1900-ban élne. Mostanában rengeteg esküvőt is tartanak, ilyenkor 8-10 konflis vonul egymás után a násznéppel és persze a kocsik fel vannak virágozva. [...] Most befejezem, mert Jenőék nagyon sürgetnek, hogy menjünk. Nagy gondban vagyunk, mert kisült, hogy a Dienst autóbusz, ami kijár a filmgyárba, reggel negyedhétkor indul és akkor félhatkor kéne felkelni. Ezen a héten valószínűleg minden nap ki kell járni Matyinak, mert azt mondták, hogy Pünkösd után kezdik komolyan forgatni a filmet. Majd megírjuk a fejleményeket, most pá-pá, nagyon sokszor csókol Mindkettőtöket Zsuzsa 28. Graz, 1949. június 10. Édes Mamikám és Apu! Már régen nem írtam, mert most sok dolgunk volt. Az utazási ügyeinkben kell járkálni az IRO- ba. Ugyanis mi eddig nem léptünk be IRO tagnak, mert ez a kivándorlási ügyeket intézi és európai országokba nem ad útlevelet, erre mi köptünk az IRO-ra. De most megtudtuk, hogy az olaszok megadnák ugyan a vízumot, de nincs mibe beleütni, mert nincs útlevelünk. Erre írtunk Vince bácsi /Korda/ barátjának, aki mindenben tanácsot adott eddig is és segített, megkértük, hogy protezsáljon be minket az IRO-nál. Irt egy remek levelet, hogy azzal menjünk el a fő-fő IRO vezetőhöz. Az IRO-nál egész hasra estek ettől, annyira, hogy nem győztek velünk rohangálni egyik szobából a másikba. Megígérték, hogy adnak egy európai IRO útlevelet, ezt csak a legritkább és a legindokoltabb esetben adják ki, nagy protekcióra. Tegnap felvették az adatainkat, ma már kaptunk 90
