Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL hogy akármeddig itt maradnánk. Matyi azt mondja, hogy hihetetlen, milyen érdekes ott minden, én is alig várom, hogy megnézzem. Kissé abbamaradt most a tanulás a sok örömtől, de majd folytatjuk egyesült erővel. Remekül érezzük magunkat, most szép idő is van, csak egy-egy kis zivatar esik. Most mondja Jenő, hogy először a kis tervet kell bekockázni, de Matyi azt mondja, hogy jobb a nagyot. Apu, mi a legegyszerűbb emulzió? Pá-pá, sokszor csókol Titeket Zsuzsa 22. Graz, 1949. május 22. Édes Mamikám és Apu! Megkaptuk még pénteken Matyi egyetemi emlékét, kösz szépen. Rögtön írtunk az olasz fiúnak, de lehet, hogy azóta már elköltözött és nem fogja megkapni. Matyi szerdán kint volt a stúdióban, ezt már megírtam. Azt mondták neki, hogy jöjjön pénteken, akkorra megcsinálják a vásznat, amire festeni kell. Csütörtökön Jenőékkel elmentünk a rendőrségre, elintéztük, hogy ne kelljen a lágerbe menniük és megkapták rögtön az élelmiszerjegyeket is. Vincétől /Korda/ kaptunk pénzt, 2000 schillenget, de nem írt semmit, úgy látszik, rengeteg dolga van. Matyi péntek reggel V2 8-kor kelt és kiment Thalerhofba, csak este 8-kor jött haza. Már ott volt a vászon, rajta egy papír van kifeszítve és arra kell szénnel felrajzolni a tervet. Már be volt kockázva szerencsére, így ezzel nem kellett vesződnie. Rengeteg alak van a terven, az egyik táncol, a másik fekszik, van vadászkutya, hattyú, páva, kis hegy, rajta palota, fűzfák, körülbelül lerajzolta nekem Matyi. Eleinte nagy műgonddal csinálta a figurákat, aztán kijött az építésznő és azt mondta neki, hogy gyorsabban csinálja és ne olyan részletesen. Erre elkezdte összevissza kriksz-krakszolni, de az túl vázlatos volt és ki kellett javítania. Sokat törte a fejét azon, hogy milyen egy páva lába, mert a terv egész kicsiben volt csak meg és ilyen apróságok nem voltak rajta. Délben ebédszünet volt, elment a kocsmába és egy remek ebédet evett, utána rögtön visszament és tovább dolgozott. Persze ott most nagy zűrzavar van, rengeteg munkás ácsolja a díszleteket, de ilyen festő, mint Matyi, nincs senki. A rendőr, meg ilyen ácsorgó alakok nézték, hogy mit csinál és tetszett nekik a sok maharadzsa meg perzsa nő. Kb. 25 figura van, meg rengeteg fa, virág, szikla, elég nagy munka. Egész 6-ig dolgozott, persze csak állni lehet, egy asztal van odatéve, azon áll és a lejjebb lévő dolgokat a földről is eléri. Mint egy pacal érkezett haza, egész nap állt, csak az ebéd alatt ült. Másnap, szombaton szintén kiment reggel, de délben már hazajött. Még egy kis sarok van hátra, akkor kész a rajzolás. Aztán munkások átrádlizzák az egész rajzot a vászonra, leveszik a papírt, belakkozzák pergamenszerűen az egész vásznat és olajjal kell Matyinak ráfesteni. Most az anyagi része nincs elintézve, mert 400-500 S-ért nem fogja agyondolgozni magát Matyi, különben is a Schöbinger, aki felvette őt azt mondta, hogy ha nemcsak ácsorog ide-oda, hanem dolgozik is valamit, akkor rendesen megfizetik. Viszont a producer nem nagyon akar fizetni, azt mondja, hogy ez a Schöbingerre tartozik. Az meg ebben a filmben nem vesz részt, de holnap kimegy a stúdióba és ő megbeszéli a producerrel. Most ezen fog eldőlni minden, lehet, hogy azt fogják mondani, hogy ők többet nem fizetnek. Akkor meg majd nézzük a filmforgatást, az annyiból jobb lesz, hogy az egészet egyszerre láthatjuk, így meg folyton 82
