Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
LEVELEK RÓMÁBÓL szükségünk lehet. Aztán, ha meg lehet találni, kéne egy másik irat is. A szekreterben, a lenti részben volt egy barna fényképalbum a régi fényképekkel, ennek a hátába volt betéve egy nyomtatott katalógus, az van ráírva, hogy „Souvenir”, azt Matyi az angol nyári egyetemen kapta és az ő neve is bele van nyomtatva. Ez is jó lenne, ha még megvan, mert az összes régi barátjának a címe abban megvan. Kedden a Stadtparkban pihegtünk egy pádon, én angolul tanultam, mikor egyszer csak észrevettük, hogy egész közel hozzánk, kb. három méterre az egyik fán két mókus játszik. Lejöttek egész közel a földhöz, a fa törzsére és ott bújócskáztak. Legtöbbször fejjel lefele lógtak, de ez őket nem izgatta. Lejöttek a fűbe és ott hemperegtek, csak a borzas farkuk látszott ki. Aztán jött egy harmadik is, erre felmentek a fára és az ágakon ugráltak, mi egész megmerevedve figyeltük őket, legalább egy félóráig játszottak. Végül egy mókus maradt, a másik kettő eltűnt és én csendesen felálltam és odamentem. Erre egy kicsit megvakarta az orrát és felszaladt a magasba, villámgyorsan. Olyan helyesek voltak, egész közelről láttuk őket. Többen sétáltak arra, de ez itt, úgy látszik, nem nagy szenzáció, mert oda se bagóztak. Itt a madarak is olyan szelídek, hogy az emberhez egész közel jönnek, ha morzsát szór nekik. Van egy kis kékfejű drapp vékony madár, ez különösen szelíd, meg a feketerigó. Veréb nincs sok. Zebiben is gyönyörű lehet most, pláne ha eső is esett. Nagyon várjuk a fényképeket az egyre szaporodó gazdaságról, fantasztikus, hogy már szekér is van! A mi képeink szombaton lesznek kész, remélem, jók lesznek. [...] Ma kaptunk T. /Triznya/ Anyutól egy levelet, sok bíztató közlés van benne. Hihetetlen, hogy Apu megismerte a Fixi-Faxi artistát, én még körülbelül sem emlékszem rá. Növényekben és állatokban további növekedést kívánunk. Mindkettőtöket ezerszer csókol szeretettel Fixi, no és Faxi 19. Graz, 1949. május 8. Édes Mám és Apu! [...] Ma véletlenül nagyszerű dolgot láttunk Matyival. Reggel Béla felment egyedül tanulni a Schlossira, mi meg lementünk a hagymakupolás templomba. Utána gondoltuk, hogy megnézzük a rézkarc kiállítást és a múzeum felé indultunk. Közben észrevettük, hogy a Fischplatzon, ahol az autóbuszok indulása szokott lenni, nagy tömeg áll körbe és rendőrök igazgatják az embereket egy kötél mögé. Én rögtön odamentem, de semmi nem volt, csak álltak türelmesen az emberek. Matyi odalépett egy rendőrhöz és megkérdezte, hogy mi ez. Kisült, hogy ma van az állatok napja és ezt minden évben meg szokták ünnepelni. Ide fog jönni a kutyakorzó és a kör közepén bemutató lesz. Persze nekem egyéb se kellett, alig bírtam magam türtőztetni, hogy ne ugráljak. A közönség körében rengeteg gyerek volt, meg kutya-nézők is voltak. Mi még idejében álltunk oda, így mindent jól láttunk. Először két fehér lovas rendőr jött, utánuk fehér lovon egy piros bársonyba öltözött középkori lovag nagy tollas kalappal, ez valami állatok védőszentje, vagy mi volt. Aztán az egész grazi lovarda, kis gyerekek meg felnőttek lovon, legalább harmincán. Utána egy bolond vezetett egy ugráló lovat, a bolond vörös hajú volt, nagy orral és a kabátjából kilógott egy liba feje. A lovának a farkára egy csomó színes szalag volt kötve. Aztán rengeteg kocsi jött, nem is tudom már mind felsorolni, annyi. Mind fel volt virágozva, egész mozgó orgonabokrok jöttek. 78
