Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
1949
EZERKILENCSZAZNEGYVENKILENC Kb. három napja nagyon hideg van, -3 fok, pedig mikor idejöttünk, majd megpukkadtam a bundában. A hegyekben 32 fok hideg van és esett a hó is. Ma megint melegebb volt, jól sütött a nap, leültünk egy padra a Schlossbergen és napoztunk. Ha jó idő lesz, megyünk kirándulni, itt rengeteg autóbusz van, ami Graz környékére megy. A szoba leírásából kifelejtettem a legfontosabbat: van egy nagy kárpitozott nagypapa fotel a két ablak közt, persze Matyi jelenleg is ott ül és olvas egy angol könyvet. Csak Camel cigarettát szív, mert az ugyanannyiba kerül, mint az osztrák és lényegesen jobb. Bár most a jegyre kiváltotta az Ausztria III. cigarettát és azt mondja, hogy egész jó. Egyik este vacsora utánra meg voltunk híva a Franzékhoz, egész jól elbeszélgettünk háromnegyed egyig. Vince5 is írt már egy nagyon helyes levelet, szegény eltörte a lábát és Lausanne-ban van a kórházban. Én elkezdtem naplót írni, vettünk egy vastag füzetet, hogy el ne felejtsük az eseményeket. A német tudásunk kissé hiányos, akartunk gombostűt venni, egy félóráig magyaráztuk, amíg megértették. De a legjobb Béla esete az almákkal. Mikor ő idejött Grazba, két napig nem tudta a címünket és egyedül lakott egy hotelben. Egy szót se tud németül, még annyit se, Guten Tag. Kiment a piacra és megállt az almák előtt, rámutatott és azt mondta: fél kiló. Nem akart egy kilót venni, hogy spóroljon. Erre az árus irtó boldogan felugrott és egy hatalmas zacskóba elkezdte hajigálni az almát. Béla kissé megijedt és elkezdte mutogatni, hogy az sok lesz. Kisült, hogy a kofa vier kilo-t6 értett és Béla most már szégyellte megmondani, hogy csak fél kilót adjon, erre vett két kilót. Biztos még most is eszi a lágerben. Mi csak narancsot eszünk, nekem olyan jól esik, hogy csuda! Van datolya is, de azt még nem vettünk, pedig az is olcsó. Már láttam banánt is. Matyi vett magának egy akvarell készletet, sajnos jó festékek még nincsenek, azt mondták, hogy egy hónap múlva kapnak Hollandiából, békebeli papír is lesz. [...] Svájcban most nincs hó és rengeteg turista jön Ausztriába, mert itt havasak a hegyek. Amerre mi jöttünk autóval, ott is hó volt a fenyvesek között. Láttam egy plakátot, hogy van Graz közelében egy barlang, oda okvetlen elmegyünk jövő vasárnap, ha szép idő lesz. Az a kár, hogy senki nem tudja megmondani, hogy milyen érdekességek vannak itt. Igaz, hogy lassanként mi magunk fedezzük fel és így még érdekesebb. Például az egyik kis téren van egy torony, ahonnan minden órában különböző figurák jönnek ki, csak mi pont nem egy egész órakor voltunk ott, de oda még elmegyünk és megnézzük, úgyis elég közel van. Aztán van egy kis csatornaszerű folyó, ami néha a házak alatt folyik, néha kibukkan. Olyanféle, mint Kassán egy patak. Általában kicsit hasonlít Graz Kassához, csak sokkal nagyobb, 250.000 lakosa van. Most már befejezem, mert görcsöt kap a kezem. Remélem, nemsokára mi is kapunk Tőletek levelet, kíváncsi vagyok, hogy mi újság otthon. Kint vagytok Zebiben? Én Pestre küldöm a levelet, úgyis továbbítják, ha esetleg kint vagytok. Pá, pá, sokszor csókol szeretettel Mindkettőtöket Zsuzsa Tüncsikének külön üdvözlet. Sok csók Matyi 5. Korda Vince (1897-1979) festő, grafikus, díszlettervező, festői pályájának indulása a nagybányai és kecskeméti művésztelepekhez kötődik, Szőnyi Istvánnal való jó barátsága innen származtatható. 1924-ben Párizsba költözött, 1931-ben Londonban telepedett le. Fivére, Sir Alexander Korda mellett a London Film vállalat művészeti vezetője és díszlettervezője lett. 1956-tól egyedül irányította a filmtörténetben annyira jelentős stúdiót. Öt kérte meg Szőnyi István, hogy segítsen Zsuzsáéknak új életük kialakításában. 6. Négy kg
