Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
SZONYI ZSUZSA KÉZÍRÁSOS NAPLÓI 1949 este bejönnek udvarolni nekünk, Scapellato, meg prof. Spadia, vele nagy politikai vitánk volt. Persze olaszul, de egész jól meg tudom már értetni magam. Mellettem megint egy öreg néni fekszik, rém rosszul van, ő is folyton nyög, de már megszoktam az ilyesmit. Van neki hat lánya és egy fia, ők mindig itt vannak és röhögnek, meg viccelnek, nagyon jópofák. Matyi megcsinálta Moore portréját is, de nem fizettek érte semmit, úgy látszik, elégnek gondolják a kettőért a 40.000-et. Csináltattak a Pantheonról két aquarellt és a többi tizennyolccal együtt elvitték Londonba. Moore elrepült, a felesége vonattal ment. Nagyon reménykedünk, hogy beszél Vincével és valami jó hírrel fog visszajönni. Most el szeretnénk költözni Feliciéktől, mert kezd hideg lenni, állandóan esik az eső és nincs semmiféle fűtés náluk. Különben is folyton veszekszenek egymással és barátságtalan a szoba. Majd lassanként megpróbálunk valami normálisabb helyet találni. 1949. november 27. Most remek dolgok történtek velünk. Először is, ha nem lesz lázam, pénteken hazamehetek, most nagyban reménykedünk. Matyi bent volt az IRO-nál, véletlenül beszélgetett egy tisztviselővel, akiről én kisütöttem, hogy Kollár Laci, akit Nadinka Grazban istápolt és mindig mesélt róla. Matyi telefonált neki, és Laci meghívta őt vacsora utánra, tegnap hajnali négyig beszélgettek, egy Torday nevű fiúval lakik együtt. Ma bejönnek engem meglátogatni. Fogunk bridzselni tanulni, mert ők mindketten imádnak játszani és csak ketten vannak. Remek pofák, egy iránytűvel és egy nagy gukkerrel jöttek át a határon. Van állásuk, elég satnya, de azért megélnek. A másik érdekes eset, hogy már régebben egy orvos idejött és mondta nekem, hogy van képe a papámtól és ismeri Bernáthot, Pátzayt stb., mindezt angolul. Mikor kérdeztem, hogy ő milyen nemzetiségű, azt mondta, hogy kannibál. Sehogy se volt hajlandó elárulni, hogy ő kicsoda. Minden más doktort megkérdeztem, az egyik nevetve azt mondta, hogy ő ismeri, egy abesszin. Ma ennek azt mondtam, hogy szeretnék beszélni az abesszinnel. Meg is jelent, éppen Matyi is itt volt, és megint angolul elkezdtünk beszélgetni, mindenkit ismert Pesten, sőt az Alessandriniéket is ismeri. Miután egy fél óráig angolul elbeszélgettünk, elbúcsúztunk tőle és mondtam, hogy szeretnék vele ezután is találkozni. Mikor elment, a grófnő orvosa, Argenti nagy röhögve mondja, hogy ez volt az Óvári, az az orvos, akivel mi már hónapok óta szerettünk volna beszélni, de ő sose jött ide, mondván, hogy én a Gyártó betege vagyok. Fantasztikus alak, az biztos. De rém intelligens és szimpatikus, csak kissé gyagyás lehet. így most megint vannak újabb ismerőseink, nagyon örülünk, mert az ember néha szeret elbeszélgetni valakivel. 54
