Köpöczi Rózsa - Klemmné Németh Zsuzsa: Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szűlökhöz 1919 - 1956 - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 34. (Szentendre, 2011)
Szőnyi Zsuzsa kézírésos naplói 1949 "Disszidol. I-II."
DISSZIDOL I-II. Póló ismer egy amerikai nőt, aki vett három aquarellt Matyitől, 15.000 líráért. Közben Virányiék elutaztak Kanadába hosszas nehézségek után. A szüléinknek nem írtunk semmit a betegségemről és abban a hiszemben élnek, hogy semmi bajunk sincs. Mindig egész regényeket találok ki és megírom, hogy mi mindent csinálunk. Hál’ Isten még csak nem is sejtenek semmit. 1949. október 21. A kórházban a szobánkba betettek egy nőt, eleinte nagyon dühösek voltunk, de kisült, hogy egy irtó helyes 34 éves nő. Az anyja egy aranyos öreg néni, orosz menekült, mindennap bejött hozzá és felvidította az egész szobát. Sajnos ennek vége, a nő meggyógyult és hazament, helyette egy koszos öregasszony jött, aki folyton nyög. Az oroszokkal nagyon jól összebarátkoztunk, felírtuk a címüket és majd meglátogatjuk őket. Matyi közben elkezdte Moore-nét rajzolni, meghívták ebédre, egyszer egy vendéglőbe, egyszer a lakásukra. A lakás irtó guszta, egész modern, beleépülve a Palazzo Bonapartéba. Moore-ék nagyon kedvesek, kész lett az aquarell a házról és nagyon tetszett nekik, le fogják nyomatni. 1949. október 30. A kórházban rém kínos hangulat van, mert a grófnő rosszul van és állandóan ordít. Lehetőleg csak akkor, ha valaki jelen van, hogy sajnálják, mert nincs olyan nagy fájdalma, mint ahogy mutatja. Az összes szenteket felsorolja, és kéri őket, hogy vigyék fel az égbe. Matyi közben festette minden nap a portrét, egyszer megint Moore-ékkal ebédelt. Kapott 20.000 líra előleget. Eleinte szörnyű lelkiállapotban volt, mert nem tetszett neki a kép, de most legutóbb egész jól sikerült neki, és Moore-nénak is nagyon tetszett. Egy pár napig most nem fest, mert Moore-ék elrepültek San Remóba. Közben Matyi elkapta a náthát tőlem, nagyon rosszul érzi magát és ennek megfelelően ideges és kétségbe van esve. A kórházban elfogyott a penicillin, és most nagyon félek, hogy megint előjön a hátfájásom és lázam. Már nagyon unom ezt a betegséget, senki se tudja megmondani, hogy mikor gyógyulok meg. Nincs senki barátunk, Matyi egész egyedül van este, Feliciék folyton kellemetlenkednek neki. Szegény senkivel se tud beszélni rajtam kívül. Tegnap magányában este azt hitte, hogy ő is beteg lett, és most mi lesz, ha mindketten megbetegszünk. Remélhetőleg ez csak rémlátás és csak influenzás. Már olyan jó lenne, ha valami jó is történne velünk. Igazán elég volt már a bajból és betegségből. 1949. október 31. Matyi nagyon rosszul érzi magát, fáj a torka, borzasztóan aggódom érte. Ha ő is megbetegszik, igazán nem tudom, hogy mi lesz velünk. Nem tud akkor ennivalót hozni nekem, és abban a barátságtalan hideg szobában egyedül meg fog bolondulni. De talán, adja Isten, holnapra már jobban lesz. Moore egy ismerőse, egy amerikai nő pulit akar venni, írtunk Anyunak, hogy nézzen utána. Ma írt egy levelet, szegény agyonszaladgálta magát a Nemzeti Bankban és hasonló helyeken és kisült, hogy a puli 100 dollárba kerülne, mert persze itt kell befizetni és a Nemzeti Bank ott hivatalos áron fizeti ki. Szilágyiék Párizsban nyomorognak, Hantaiéknak kisfiúk született és nincs egy vasuk se. Jenőék egy nyomortanyán laknak és Zsuzsa ételmérgezést kapott a rossz kajától. Jól kinézünk úgy általában. Matyi ma behozta nekem megmutatni a Moore-néról festett portrét, egész jól sikerült, nagyon hasonlít, nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz. Még egy kicsit döglött a ruhája színe, de ezt ki fogja Sí
